Akik csaszarral szultek: mennyire erzitek ezt nagy ugynek negativ ertelemben?

Nővérem ikreket szült császárral, meg egy fiút hüvelyi úton. Neki a császár volt pozitív élmény, és a hüvelyi horror.

Ez nem a szülés módján múlik, hogy ki hogy éli meg.

Már 17 és 11 évesek.

Semmi hatása nincs egyiknek sem tesóm életére.

Nem én választottam, de nem éreztem negatívnak. És mivel nem tudom, milyen lett volna egyébként, azt sem tudom, hogy ez miben jobb, miben rosszabb.

Biztos mindkét verziónál van olyan, aki jobban és aki rosszabbul viseli. Minden eset más.

Én szerencsére jól viseltem és hamar rendbe jöttem. Feldolgozni nem kellett különösebben. Volt már korábban műtétem, kb. olyan volt ez is, nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Ilyen szempontból végül is jó volt, mert sima szülésnél nem tudtam volna mihez hasonlítani, nem tudtam volna, hogy kb. milyen lesz.

Nem volt negatív élmény egyáltalán. Benn volt a férjem, az utána való napokban is, és a műtéti hangulat is megnyugtató volt.

Egy dolgot csinálnék másként: bár előzetesen elhangzott, hogy elvághatja a férjem a köldökzsinórt, végül a műtéten nem említették, és így hirtelen már túl is voltunk rajta, pedig azt nagyon szerette volna. Legközelebb észnél leszünk és szólni fogunk.:)

En semennyire nem erzem nagy ugynek. Sot, en csak es kizarolag csaszarral akartam szulni es igy is lett. Semmivel sem erzem magam kevesebbnek, mint az, aki siman szult. :D Ez is 1 fajta szules es az is. Szerintem a gyereknevelesen mulik minden, nem pedig a szulesen.

Nekem minden teljesen flottul ment a csaszarnal. Nem haltam bele a fajdalomba, sot utana par oraval mar jottem-mentem, szoptattam. November vegen erkezik a kis teso is es egyaltalan nem tartok a masodik csaszartol sem, mert tudom, hogy mire szamithatok. Az elsonel is mar szules utan 7 hettel sportolni jartam. Szoval engem nem hatraltatott semmiben a csaszar.

Szoval en csak pozitivan tudok nyilatkozni az egeszrol. Kar ebbol versenyt csinalni, hogy ki a kiralyabb anyuka. Mindegy, hogy hogyan szul az ember, mindket esetben lehet valaki gyereknevelesbol nulla es idegbeteg, turelmetlen a babaval.

Két császárom volt. Semmit nem csinálnék másképp, ugyanis semmit nem befolyásoltam sem negatív, sem pozitív irányban tudatosan. A dolgok csak megtörténtek.

Nem hiszek abban, hogy minden fejben dől el (persze, sok minden, de sztem a szülés pont nem ez a kategória), ugyanis mindkét babámmal rengeteget "beszélgettem" arról, hogy legyenek kedvesek szépen, természetes úton kijönni, akkot, amikor Nekik a legjobb, és vigyázzanak magukra, én megpróbálok nagyon vigyázni Rájuk. Szval mindkét esetben hüvelyi szülésre készültem, viszont a testem nemmel szavazott: semennyire nem tágultam, végül a babáim már nem érezték jól magukat sok óra vajúdás után, úgyhogy ki kellett venni Őket.

Nagyon örülök, hogy volt lehetőség császárra, különben katasztrófa következhetett volna, ha maguktól nem tudnak kijönni. Az egész vajúdás-fájdalom-császár dolgot jól éltem meg. Amíg vajúdtam, békében tehettem, figyelt rám a dokim, de nem háborgatott. Amikor helyzet volt, gyorsan döntött, a császárok egy szempillantás alatt elröppentek, utána a friss varrásom ellenére is azonnal megkaphattam a babáimat, szoptathattam Őket, rá két napra mindkettejüknél belövellt a tejem, rengeteg tejem volt nagyon sokáig. Szval sztem sikertörténet, pont annyira sikersztori, mint egy sikeres hüvelyi szülés: egy egészséges kisbaba világrajövetelének a története, akit az egészséges anyukája tarthatott a kezében. Kell ennél több?

Sosem értettem, miért esnek egyesek depresszióba a császáruk miatt. Én boldog voltam, büszke voltam arra, hogy erősen végigcsináltam mindent, ami, valljuk be, nem volt fáklyásmenet. De nagyon hamar regenerálódtam, ahogy felkelhettem a műtét után, azonnal 0-24-ben gondoztam a babáimat, szval semmi hátrányát nem éreztem a császárnak. Bár nem volt hüvelyi szülésem, volt olyan anyuka, aki a gátsebe miatt sziszegett, amikor felkelt az ágyról, én meg a varrásom miatt. Kinek ez, kinek az...a lényeg, hogy mindannyian egészségesek voltunk.

A második császárom annyira gyerekjáték volt, hogy a császárom másnapján, amikor behozták az akkor 21 hónapos kisfiamat, hogy megnézhesse a kishúgát, úgy megörültem neki (a fiamnak) a kórház folyosóján, hogy ölbe kaptam, és össze-visszapusziltam. Úgy kapta ki a férjem a kezemből az akkor több, mint 10 kilós gyereket, nehogy baja legyen a sebemnek. Kutyabajom lett, mondanom sem kell!

Azóta sincs semmilyen negatív hatása a császáraimnak az életemre.

Talán egy alig látható kötényhas, ami simán lehet genetika, és hüvelyi után is ott maradhatott volna.

Most tervezzük a harmadik babánkat, aki már programcsászáros lesz.

Rossz kifejezést használsz: "sikerült". A szülés nem teljesítménymérő vagy nem azt mutatja, mennyire vagy flott, fitt, ügyes vagy jó.

Egyetlen dolog számít: a gyermeked és a magad egészsége. A szülés módja mindegy.

Gondolj bele, hány anyagyilkos bűnöző van, vagy olyan, aki magasról tesz az idős szüleire, akik hüvelyi úton születtek: tehát nem a szülés módjától lesz valaki jó ember vagy jó szülő.

Ha ezzel tisztában vagy, akkor rájössz, hogy semmi okod negatív élményként megélni azt, hogy életet adtál egy egészséges gyermeknek, és szépen nevelitek.