Ki mennyire félt a szüléstől? Végül jogos volt az esetleges félelem?

Szia!

Én nagyon féltem, egyrészt az ismeretlentől, másrészt a fájdalom a tűszurástól az esetleges varrástól mindentől amitől lehet. Császártól egyenes rettegtem. Alacsony a fájdalom küszöböm,, mensesnel az elmult 16evbe kb 5x kellet nospát bevenem, nem volt csonttörésem, vesegörcsöm se se semmi....

Végül felesleges volt félni. Nem mondom, hogy nem fájt, mert fájt nem kicsit...de cca 3óra volt az egész szülés természetes úton. Reggel 7fele indult fájásokkal 10.15re lett meg a fiam. Repedtem ugyan azt pár perc alatt összevarta a doki. Kaptam infuziot+vervetel, de a fájások miatt megse éreztem. Szerintem sokat számitott, hogy a doki és szülésznő is nagyon jó fejek voltak +párom végig velem volt. Szülés előtt nem is foglalkoztam vele mi hogy van inkánbb a boldog tudatlanság. Végig abba biztam olyan szülésem legyen mint anyukámnak velem, majdnem olyan lett csak ő anno 15p alatt szült meg tokkal-vonoval :)

27N

Nem féltem tőle. Az utolsó egy, másfél óra ami nagyon küzdelmes, de a vajúdás óráiban csomó mindent el tudtam intézni, leugrottam boltba kajáért ilyesmi. Persze erős fájáskor megálltam és bámultam egy konzervet, de tudtam hogy fél perc és utána megint lesz öt percem összeszedni amit akarok.

Igazából én már előtte években párszor összeesetem a mensi görcsöktől, de az orvosok úgy bedumálták nekem hogy az természetes meg hogy nem bírom a fájdalmat, úgyhogy megmondom őszintén, nem sok különbség volt a szülések és aközött.

Úgy éreztem amikor megszültem hogy:

Ennyi volt? Ez minden?

A csecsemőgondozás sokkal keményebb.

Az elsonel nem feltem, hanem inkabb izgatott voltam es vartam. Fajt nagyon, de gyors volt.

Viszont a masodik szules elott mar attol feltem ezek utan, hogy ne legyen komplikacio a babaval, velem, vagy csak siman a szules korul. Gyors, esemenytelen szulesre vagytam, mint elsore es attol feltem es meg annyira sem akartam pl csaszart, mint elsore.

4-es! Ez a konzerves nagyon megnevettetett :D :D egyébként nálam dettó, havi szinten meghaltam a menzesztől és ez szülés után sem változott. Még mindig azt mondom, a vajúdás kevésbé fáj, mint mikor menstruációs görcsökkel küzdök. A kitolásról nem tudok nyilatkozni, mert végül magas vérnyomás miatt a műtőben kötöttem ki, de a császáros heg napokig tartó erős éles fájdalma megintcsak ezerszer rosszabb, mint órákig vajúdni. Persze ez mindenkinél más.

Én alapvetően az ismeretlen dolgoktól mindig félek, így igen, mondhatni féltem, de leginkább a császártól rettegtem, nagyon féltem attól, hogy műtét és az a vágás meg a lehetséges szövődmények meg a hetekig tartó fájdalom, de tulajdonképpen nem volt olyan szörnyű, mint hittem. A szoptatástól egy másodpercig nem jutott eszembe félni, aztán azzal kínlódtam hetekig és jaj.. az nagyon rossz volt :( nem azért írom, hogy ne felejts el félni ettől is, hanem mert mindenki a szülésre koncentrál, holott tényleg nem az a legnehezebb része a dolognak... az csak egy nap az életedből, egyáltalán nem szörnyű és idővel pláne elhalványul a kellemetlen része :)

Nem féltem, mindig azt mondtam, az én überextrahiperszuper kényes, mínuszokban kifejezhető fájdalomtűrő képességű anyukám is kibírta kétszer :)

Aztán bekerültem a szülőszobába, itt akkor még nem volt egyágyas (Zeg, 97, akkor volt az átépítés). Egy cigányasszony szült mellettem. Mikor bementem, megkérdezte, félek-e, mondtam, hogy nem. Azt mondja, féljen csak, én már hármat szültem :)