Ti nem féltetek a szüléstől? Nektek végül milyen érzés volt? Én nagyon félek tőle.

10 nap túlhordás után más vágyam nem volt, mint végre túllenni az egészen, és kézbe venni a babámat.

Mikor végre elfolyt a magzatvíz, és majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Nem kell aggódni, egy óra múlva már nem voltam ilyen virgonc, két óra múlva szóhoz se jutottam. De nem sokkal később már teljesült a vágyam, és kézbe fogtam a kisfiam.

Addig is úgy készültem fel rá lelkiekben, hogy túl kell lenni rajta, nem kerülhetem el, és már 7 milliárd ember él a Földön, és mind anya szülte. Én is ki fogom bírni, egy modern, felszerelt kórházban.

Problémamentes, könnyű terhességem volt, félidőben költöztünk, dolgoztam a 34. hétig, majd az utolsó napig (40 hét 2 naposan szültem) jöttem-mentem és úgy voltam vele, hogy minek félni? Elkerülni nem lehet, előre nem tudhatom, hogy mennyire lesz könnyű vagy nehéz, ezért nem féltem, csak izgatottan vártam, hogy milyen lesz a baba.

Reggel fél 7 körül kezdett folyni a magzatvíz fájások kíséretében, majd délután fél 5-ig vajúdtam, utána közel 1 órán keresztül nyomtam, de császár lett a vége (rövid és nyakra tekeredett köldökzsinór miatt nem jött egy pontnál lejjebb a baba), így este 6 előtt pár perccel született meg.

Remek emberekkel voltam körülvéve (párom, szülésznőm, orvosom), így jó hangulatban és humorral vegyítve zajlott le a dolog. Persze volt néhány óra, amire nem emlékszem a fájdalomtól. :)

Nem féltem, hanem elmondhatatlan módon rettegtem.

Mivel készültem? Rengeteg imával és pozitív gondolkodással. Az biztos, hogy használtak, mert fantasztikus élmény lett végül. :)