Milyen érzés volt/hogy élted meg a pillanatot, amikor először a kezedbe vehetted a kisbabádat?

Azt éreztem végre kint van és véget értek a tolófájások pokoli kínjai. Furcsa volt látni az orvos kezében lógni, amíg a férjem elvágta a köldökzsinórt. Mikor rámrakták úgy képzeltem terhesen, hogy biztos meghatódom, sírok, férjemmel szerelmesen összenézünk, de csak megkönnyebbülést éreztem meg az újabb fájdalmakat, amíg kiszedték a méhlepényt és összevarrtak.

Utána 3 napot nonstop együtt voltunk a szülészeten, de az igazi kötődés és szerelem akkor alakult ki, mikor a 4-6. napot a gyerekosztályon töltöttük egy probléma miatt.

Bár császáros voltam, a varrás után azonnal megkaptam a babáimat, és megszoptathattam Őket. Kicsit kába voltam (a fiammal nem jó helyre szúrták a gerincérzéstelenítőt, így iszonyatos fájdalmaim voltak, úgyhogy miután kiemelték, gázzal kábítottak, hogy be tudják fejezni a műtétet), a férjem szorosan mellettünk ült és vigyázott a fiamra. A pillanat, ami nagyon megmaradt, az az első mellrehelyezése volt. Édes tündéri (egyébként nagyon szép nagy baba volt) baba, aki egy gyakorlott szopizó profizmusával rácuppant, és el sem engedte úgy 13 hónapon keresztül😊rácuppant, és próbálta közben nyitogatni a szemeit és engem vizslatni😊igazán boldog voltam, megkönnyebbültem, és örültem, hogy szopizik (vmiért nagyon készültem a szoptatásra). Most 5 éves, az igazi nagy egymásratalálás úgy 3 hónapos korában történt, amikor először kacagott...az az angyali kacaj na az örökre bevésődött.

A kislányom 21 hónappal később született. Vele a vajúdással nagyon megszenvedtem, mire végül Ő is sajnos császáros lett. Ő is rögtpn szopizott, a férjem ugyanúgy mellettünk ült, voltaképpen ugyanaz a családi idill volt. Csak néztem a kislányomat, aki békésen hol szopizott, hol aludt. Hihetetlen volt, hogy van egy ilyen nyugodt újszülöttem is, ui. a fiam szinte az első perctől kezdve mozgolódott, alig aludt, sírt, Ő nyugtalan baba volt.

Az első nagyon emlékezetes pillanat az volt, amikor az első éjjel a friss varratokkal a hasamban felpattantam az ágyamról (azt hittem, kettészakadok a fájdalomtól), mert babasírásra ébredtem. Éreztem, hogy nagyon mélyen elaludtam, és hirtelen eljutott a tudatomig a sírás, azt hittem, a kislányom sír. Fölpattantam, és láttam, ahogy édesen, mélyen alszik a kislányom akkor már több órája, a szomszéd babája sírt. Nem akartam elhinni, hogy az én gyerekem szinte végigalussza az első éjszakát. Pedig még csak be sem sárgult.