Férfiként hogyan tudnám elképzelni, milyen érzés a szülés?

Azt hallottam, a férfiaknál egy vesekő roham megspékelve a kő távozásával talán hasonlít némileg a szülési fájdalomhoz.

Egyébként a szülés maga igen egyéni. Nem mindenki szenved annyit, mint a párod.

Fájdalmas dolog a szülés, de nem ez a lényege. Semmi pénzért nem adnám át a férjemnek a lehetőséget, egyik gyermekünk kihordásánál vagy világra hozatalánál sem, mert akármennyire is fáj, egy igazi csoda, ami történik.

Csak gondolj bele, a semmiből, csak azért, mert szeretitek egymást, teremtettetek egy új, igazi, élő és érző emberkét. Éreztétek a mozgását, megismertétek már a pocakban a reakcióit a kinti hangokra, ételekre, mozgásokra, stb. Ez elképesztően jó dolog, és össze sem hasonlítható azzal a kis bénázással, amikor az ember nem éri el a bokáját, vagy fél óra alatt tud csak kikecmeregni az ágyból/fotelből. :) A szülés szintén kellemetlen, persze, fáj, mint az állat, de a végén egyszer csak ott van a kisember, akiért az egész volt. Onnantól kit érdekel, hogy hány óráig fájt, meg mennyire szakadtak szét a dolgok?

Hidd el, nem kell sajnálni ezért a nőket, hiszen csodás élmény világra hozni egy babát. :)

Szörnyű ea nagyon kockazatos terhessegem volt. Mégis.. Bármikor ujrakezdenem. Engem karpotolt a jóisten.. A szules gyors volt. 40p volt a kitolasi szakasz es a vajúdás is elotte kb.1ora. (első baba, 3,5 kg, sima szülés, fájdalomcsillapító nelkul szinten..)

Nekem, ha nem is lesz a hobbim, de nem hagyott bennem semmifele negatív emléket.

FAJT. Fogalmam sincs mihez hasonló fájdalom. Iszonyatos, a vegen mar nekem is hányni kellett, leesett a vércukrom, azt hittem elájulok. De hat..."csinalja" az ember lánya amit kell, mert feltételezem, ha panikolok es azzal lettem volna elfoglalva, hogy mennyire faj, sosem végzünk. Utána akkora öröm, amikor a babát a hasadra teszik,, hogy valószínűleg kivehettek volna a vesémet is érzéstelenítés nelkul, akkor is a babával lettem volna elfoglalva.

Hidd el az adrenalin es a hormonok miatt máshogy eli meg a no, mint apás szülésnél a férfi.

Az első gyermekem (a kisfiam) császárral jött a világra, amelyet megelőzött egy sokórás vajúdás, végül sürgősségivel toltak be a műtőbe. Ott a nagy kapkodásban rossz helyre szúrta auáz anesztes az értéstelenítőt, majd sietni kellett, tehát úgy isten igazából nem is tudatosult bennem, hogy nem hat. Majd vágtak...élve boncoltak. Mindent éreztem, üvöltöttem a fájdalomtól. Egy dolog lebegett a szemem előtt: nem kérek altatást, mert tudatomnál szeretnék lenni, amikor az első gyermekemet kiemelik. És szoptatni akartam az első pillanatban, ahogy az állapotom engedi. Túléltem a műtétet, ahogy kiemelték a fiam, adták a gázt, úgy már jobb volt. És a császár után 20 perccel már mellen volt a fiam. Embertelen volt, de megcsináltam Őérte, mert Ő a világ csodája. És nem telt bele két év, újra vajúdtam, újra császároztak, újra sürgősségivel, mert szétszakadt az előző hegem, és újabb csodát hozhattam a világra, a kislányomat.

Eszelős fájdalom volt, de kit érdekel? Két csodánk van...és tervezzük a harmadikat.

Pasi ismerősök mindig azon rugóznak, hogy azért sírunk a szülés miatt, mert nem rúgtak tökön.

Szóval képzeld el, hogy 12 órán keresztül rugdosnak tökön, egyre nagyobbakat, a végén pedig kikakilsz egy akkora ízét, mint egy fél literes befőttes üveg. Hát úgy nagyjából hasonló lehet.

Nekem a menstruációs fájdalom legtöbbször egy kisebb hascsikarásra hasonlít (van, amikor el is kell gondolkodnom, hogy most sok volt a fűszer az ebéden vagy meg fog jönni?). Kb. a szülés is ilyesmi volt, csak sokkal-sokkal erősebb, szóval egy megabrutál hascsikarásként tudnám érzékeltetni.

A kitolás meg tényleg a székeléshez hasonlít sokban, de abból is egy olyan, amekkorát elképzelni is nehéz, kb. ahogy az előttem szóló írta.

Vesekövem még nem volt. De a fogfájás azerintem rosszabb, mint a szülés.

kerd meg a baratnodet, hogy jo erossen rugjon tokon. legjobban akkor tudod aterezni, ha ugyanakkor meg eros hasfajasod vagy szorulasod is van.

es kozben zihalva lihegjen a fuledbe, utanozva egy vajudo not a szuloagyon