Mi lenne a helyes reakció arra, ha egy kismama azzal megy be a szülésorvoshoz, hogy ő császárt akar és meg se próbálja lebeszélni róla?
Csak kíváncsi vagyok, hogy ebbe a helyzetbe hogy kellene reagálni. Nem kamu, (sajnos) családtag az illető hölgy kismama :/ Róla annyit, hogy elszánt, magabiztos, pénzt nem sajnál és ami a legmegdöbbentőbb -legalábbis számomra-, hogy szakmabeli (csak kutató). Nagyon sikeres ember, gondolom kb eddig nem nagyon volt olyan, amit ne ért volna el. A fülem hallatára mesélte valakinek, nagyon meglepődtem, de hogy a sztori vége végülis mi lett, már nem derült ki.
Csak ötletet adott a kérdéshez, erre hogy kellene reagálni? Ami számomra még hátborzongatóbb, hogy ő egy orvos végzettségű ember...
válasza: válasza:"Pedig egyáltalán nem ez a helyzet. Magatartászavar, tanulási nehézségek, olvasási nehézségek, egészen az antiszociális magatartásig. Illetve ott vannak még azok, akikből valóban értelmi vagy testi fogyatékos lesz, vagy mindkettő. Vagy ráfogták, hogy "a nagyapjára ütött, az volt ilyen félnótás"."
=> Jó, hogy most ez szóba került, eddig nem gondolkodtam ezen. Az első gyerekem, mikor szültem (természetes úton, 38 hétre), a kimerültségtől nem is igazán emlékszem, mert a végén nem voltam 100% magamnál, de a baba nem sírt fel, annyit mondtak, hogy elfáradt. Elvitték. Gyorsan. Inkubátorba tették, kékfény alatt volt. Én belázasodtam, antibiotikumot kaptam.
A lényeg, hogy ezekről semmit nem mondtak, a zárón sem szerepel semmi, se a gyerekkel, se velem kapcsolatban. Akkor 21 évesen, első babásként persze nem is gondoltam semmire. Most 2.osztályos, nagyon jól tanul, viszont rettenetesen szétszórt, és mindig mindenben lassú volt (ezt óvodában, iskolában is megjegyezték, 3x annyi ideig eszik/öltözik pl, mint a többi gyerek.)
Dolgozatokra a tanulnivalót kiválóan megjegyzi, verseket 2 olvasás után felmondja, de minden egyebet szinte rögtön elfelejt. Hogy van-e összefüggés, nem tudom, de a 2. szülésem teljesen más volt (hozzáteszem, hüvelyi volt az is, de ettől függetlenül.) Felsírt, rám tették, foghattam, mindenre emlékszem, a saját lábamon mentem vissza a szülőszobáról a szobába, és a gyereknél se voltak semmilyen komplikációk...
válasza:Akkor a második gyerek nem csak kiváló eszű mint az első hanem még gyors és rendszerető is??? Nem túlzóak az elvárásaid???
Gondolod hogy a 8 éves gyerek azért lassú mert nehéz szülésed volt.Te jó Isten...azért az emberi butaságnak is van határa!
válasza:Olyan jó, hogy átment a lényeg... Nem, nem mondtam ilyet, a második még kicsi, nem tudom, milyen lesz. Épp azt írtam, hogy nagyon jó eszű a nagy, csak az aktivitással voltak/vannak gondok, nem kapcsolok össze semmit, csak a családban van másik gyerek is (az unokahúgom), aki detto ugyanezek jellemzők, mint a lányom, hasonló születési körülményekkel, hasonlóan sz*r apgar értékkel.
Ő diszlexiás, papír is van róla. Nálunk egyenlőre csak a gyanúja áll fenn.
A figyelemzavar és hasonlók miatt írtam le, mivel írtak, hogy AKÁR a születési komplikációkra IS visszavezetHETő (ott a feltételes mód.)
De mindenki mindenből a számára kedvezőt hámozza ki, és formálja a saját szemlélete szerint, természetesen.
válasza: válasza:"Tényleg mindent a szülésre kell fogni???"
ennyi erővel, tényleg mindent a császárra kell fogni? Vagy minden császárost látatlanban elítélni??? Miért nem lehet azt elfogadni, hogy van aki ezt, van aki azt szeretné?? Én olyannal még sose találkoztam, hogy egy császáros nő próbálja rábírni a másikat, hogy nem természetesen szüljön, a fordítottjával viszont rendszeresen... Én pont lecarom, hogy ki hogy szül, de engem is hagyjanak békén és ne szóljanak be, ha én kérem a császárt.
válasza:42 évesen szültem az első gyermekemet illetve majdnem 43 évesen...
Én mindenképpen császármetszést akartam de az orvos nem egyezett bele.
Kerestem egy magánkórházat de nem volt szimpatikus a hozzáállásuk, így Hamburgban magánkórházban császármetszéssel született a fiam.
1,5 évvel később véletlenül fedeztük fel hogy újra várandós vagyok....
A 2. fiam is császármetszéssel jött a világra immár 45 évesen!
Semmit sem bántam meg.
A német orvosok nem is nagyon tanácsolták hogy ilyen korban megpróbáljam a természetes szülést.
Amúgy 10 évvel fiatalabbnak nézek ki, és nem nem terveztem a gyereket, pont hogy lemondtam róla, hogy nekem valaha is lehet mikor megtörtént a csoda, az elképzelhetetlen és 42 évesen terhes voltam.
Voltak kisebb fájdalmak, kellemetlenségek, de nem jelentősek.
válasza: válasza:Szia!
Köszönöm szépen!
Soha soha soha soha fel NE add!
Én már feladtam!
Mindig volt peteérésem!
Több is egyszerre!
Kaptam tüszőrepesztőt és semmit semmit nem hatott!
Én nem mentem bele a lombikprogramba mert nem akartam hormonkezelést, én egy nagyon kicsi osztrogén hormontól is iszonyat rosszul lettem felvitte a vérnyomásomat és csinált petefészek és mellcisztát is pedig a családban soha senki nem volt nem hogy rákbeteg, de még női cisztája sem volt senkinek.
Én úgy voltam vele ha mindig van 20-21 mm pete és még sem termékenyül meg akkor lemondok a gyerekről ennyi volt.
Rá 2 hónapra terhes lettem....
Van valami a rágörcsölésben, és abban hogy nem kell ezzel kelni és feküdni és akkor talán nagyobb eséllyel jön össze.
A 2. terhességet egyáltalán nem terveztem, nem is akartam, mert örültem, hogy van egy egészséges kisfiam és nem akartam kitenni annak hogy esetleg egy újabb hasi műtét, császár és bármi beüt és ott marad az újszülöttem egyedül a világban...
De a német kórházakban a profizmusban, a hihetetlen higiénia- tisztaságban, szervezettség, az hogy van 5 anaszteziológus egy kórházban egy osztályon!- ami itt van abban meg lehet bízni.
Minden jót neked is!
És minden csak utána kezdődik el higgy nekem....
Amikor az egyik már jár a másik meg épp születik és mintha egy vihar lenne körülötted és mégis a legélvezetesebb dolog az életben! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!