Császárosok! Milyen volt a szulesetek és utána következő pár nap?

27 éves voltam, farfekvés miatt kellett császározni. Programozottra készültünk, végül az utolsó pár napot kórházban töltöttem, mert nagyon magas lett a vérnyomásom, és mivel hiába próbálták lenyomni, nem ment, 2 nappal korábban megcsászározott inkább a dokim.

Jól viseltem, a műtétnek mondjuk nagyon vártam a végét, idegesített a cibálás (nem fájt, csak rossz volt). Az őrzőben kb. fél óra után megkaptam a kislányomat egy másfél órára, kicsit később még 2,5 órára. Délben műtöttek, miután másodszor elvitték a babámat, este 8 körül megpróbáltam fölkelni. Hát, rohadtul fájt, de sikerült, csak a vércukrom a béka segge alatt volt az egésznapos nem evéstől, így szédelegtem, visszafeküdtem. Hajnali fél 5-kor kaptam meg megint a babámat, szopizott, kicsit együtt voltunk, aztán őt elvitték, én meg felkeltem, hogy átsétáljak az újszülött osztályra. Ott megkaptam, onnantól 0-24-ben együtt, bababarát kórház, rooming in :)

Hát, fájt a hasam, nem maga a heg, hanem úgy az egész, de nem nagyon foglalkoztam vele, babáztam :) A felülés-felállás, kiegyenesedés rossz volt, de ha már mozogtam, akkor elvoltam. Szövődmény nem volt, én felszívódó varratokat kaptam, így ezzel sem kellett már foglalkozni.

A szoptatás tök simán ment, segítettek cicire tenni, a kislányom egyből cuppant, mint egy pióca :D Az előtejből kortyolgatott, 3. napra rendesen belövellt a tejem is, onnantól ömlött. 2 évig szoptattam, 6 hónapig kizárólag, sose kapott tápszert. Amúgy ennek semmi köze se a császárhoz, se a családi előzményekhez. Nálunk se tudott senki 2-3 hónapnál tovább, nekem ment 2 évig. A kulcs az igény szerint, nem 3 óránként, és főleg az első napokban minél többet lógjon a cicin, azzal fogja beindítani a tejet.

Felépülés... másnap már jól voltam annyira, hogy ha lassan mozogva is, de simán elláttam egyedül a babámat és magamat. De kb. 1 hónapos volt, mikor már nem kellett felhúznom magam kézzel, ha hátradőlve ültem, és nem fájt a tüsszentés, nevetés, köhögés sem, szóval teljesen megszűnt minden utóhatás. Addig azért fájogatott.

Ket programcsaszarom volt.

1. 23 evesen. Erzestelenitobol semmit nem ereztem, mutet kozben semmi bajom nem volt, masnapra semmi bajom nem volt, egy hetre ra nagytakaritottam a hazat.

2. 33 evesen. Erzestelenito kellemetlen volt, mutetbe azt hittem belehalok, napokig szenvedtem, otthon hetekig alig birtam felallni.

Nem tudom, hogy a korom vagy a kulonbozo orvos miatt volt-e ekkora kulonbseg. De azt minden szegyen nelkul le merem ide irni, hogy a masodiknal az aneszteziologus durvan megbosszulta, hogy nem adtam neki a mutet elott semmit. Pedig nagyon varta.