Mernétek babát vállalni így?

Nem, én ekkora súlyfelesleggel nem vállalnék még babát. Először nekiállnék leadni, ugyanis erre a súlyfeleslegre még rájöhet egy pár kiló, az pedig már nagyon veszélyes lehet.

Tedd rendbe az egészséged (kifejezetten a súlytöbbletre gondolok), aztán dolgozz az előző császárodon (akár pszichológus bevonásával).

Nekem két császárom volt, mindkettő durva volt. Az kisfiamat úgy emelték ki, hogy üvöltöttem a fájdalomtól, mert rossz helyre szúrták a gerincérzéstelenítőt, és mindent éreztem. Azt hittem, élve nyúznak. A kislányom pedig nem akart kijönni, ezért indítani kellett. Mivel természetesen akartam szülni, kértem, hadd vajúdjam. Vajúdtam, majd amikor szétszakadt az előző hegem, sürgősségi császárral kikapták a kislányomat. Szval tudom, milyen egy horrorcsászár.

A császárt rakd helyre magadban! Nekem egy alapos átgondolás és elhatározás segített, hogy a helyén kezeljem a dolgokat, és bevállaljak egy újabb szülést. Viszont azt megfogadtam, hogy súlyfelesleggel nem fogok teherbe esni. Elég sokat híztam a kisfiammal, de leadtam, mire megfogant a kislányom. Most tervezzük a harmadik babát, csak súlyfölösleg nélkül vágnék bele (nekem hál' isten nincs ezzel gondom).

Igen, vállalnék, és fogok/fogunk is a férjemmel. Nem félek a császártól, tudom, hogy pillanatnyi fájdalom, mégha fájdalmas is. Pár perc vagy pár 10 perc alatt túl vagyok rajta, a fájdalom emléke pedig elhalványodik egy idő után.

Én nem küzdök súlyfelesleggel, viszont nem vagyok elégedett a külsőmmel. Érzem, hogy nem kellene aok energiát ráfordítanom, és újra elégedett lennék a tükörképemmel, úgyhogy azt tudom, hogy addig nem szabad a pálya, amíg nem esik jól tükörbe nézni. Hiszen mindem várandósság, szülés és gyermekágy csak egyre jobban megviseli a testünket. Szval nekem most első sorban az a fontos, hogy rendbe tegyem magam fizikailag, utána járjak egy-két apró egészségügyi problémámnak, és amikor újra minden kerek, jöhet a harmadik baba.

Két kisgyermek édesanyjaként tudom, mennyire fontos, hogy harmóniában legyünk magunkkal ahhoz, hogy teljes emberként magunkat adhassuk a családunknak. Ami egyébként sem könnyű két gyerkőc mellett önképzavarosan, az hatványozottan lenne nehéz még ráadásul várandósan is.

Első vagyok. De, szóltam. De mivel azt a választ kaptam, hogy altathatnak, úgy döntöttem, szeretnék magamnál lenni a fiam születésénél. Megkérdeztem, meddig tart, azt mondták, hogy a kiemelésig még pár perc, aztán kaphatom a gázt a varráshoz. Így kibírtam azt a pár percet, aztán beájultam a gáztól a varrás idejére. Viszont az egész császár végéhez képest húsz percre már szoptattam a kisfiam, és fantasztikus élmény volt. Ezt nem élhettük volna át, ha elaltatnak, és csak órák múlva térek magamhoz. Úgyhogy jól döntöttem. Ma is ugyanígy döntenék.

Az a pár perc is már csak homályosan van meg, vszleg a hormonok (mint a természetes szülésnél) dolgoztak, szinte önkívületi állapotban vártam, hogy az arcomhoz tegyék a fiamat. Gyönyörű pillanatok voltak az óriási fájdalom ellenére is.

A második császárom is ultrafájdalmas volt a hegszakadás miatt, de ott is megérte a fájdalom, kaptunk egy csodálatos kislánykát.

Nekem 3.szülésemnél volt atóniás vérzésem (1.császár,másik 2 hüvelyi).Ez nem tartana vissza attól,hogy vállaljunk még babát.Jó kezekben voltunk,az orvosom azonnal cselekedett.

Kérd ki orvos véleményét.