Aki olyan kórházba megy szülni, ahol kötelező a háton fekvés, borotválás, beöntés, gátmetszés, az miért azt a kórházat választotta?

Sajnos itt Zalaegerszegen is ez a rutin. Nekem nincs választott dokim, vagy sok pénzem, hogy egy olyan kórházat keressek, ahol normálisabban állnak a dolgokhoz. A gátmetszést szeretném elkerülni, nyilván szólok majd az ügyeletes dokinak és szülésznőnek, de nem igazán támogatják. A háton fekvéstől a hideg kiráz, kb ez a leglehetetlenebb póz, amit ki lehet találni a szüléshez, és egyetlen indok áll "mellette": a dokinak kényelmesebb. Sajnos, ez ma még mindig előbbrevaló itthon, mint a szülő anya és a gyerek érdekei.

A borotválást megoldjuk itthon, az nem probléma szerintem, a beöntést pedig nem tartom rossz dolognak, legalább utána nap nem kell a kakilással bajlódni (gondolom).

(Mára vagyok amúgy kiírva, de még semmi jele...)

Miért olyan kórházban? Nem mindenki él Budapesten, ahol választani lehet.

Szültem már és 34 hetes vagyok a második babámmal. Amikor az elsőt szültem, még kötelező rutin volt a beöntés, borotválás. Nem volt benne semmi ciki. Abban a helyzetben semmi nem ciki. Viszont egyik ctg alkalmával tanúja voltam, hogy egy lány olyan későn jött be a kórházba, hogy ezekre nem volt idő. A kitolás közben minden jött szegénynek. Csak a hangokat hallottam, de nagyon-nagyon szégyellte magát szegény, pedig semmi rosszat nem mondtak neki, nem szidták meg.

Mostanra a kórházunk bababarát lett, így nincs beöntés. Nevessetek ki, mert én bizony kérni fogom. Lehet, így is "bemegy" vmi, de nekem így megnyugtatóbb.

Ha nem Pesten élsz, akkor ez nem választás kérdése. Van olyan nő, aki képes vajúdás közben átutazni a fél országot, viszont a legtöbbünknek ehhez sem energiája, sem pénze nincs.

Egyébként vicces volt olvasni a kérdésed, mert terhesen pont igy gondolkodtam én is:) a fiam most 6 hetes.

A következőket tudnám hozzáfűzni:

Én baromira féltem a felsorolt dolgoktól (kivéve a borotválást, szerintem ez a legkevesebb) és az oxitocintól. Ehhez képest indított szülésem volt, 41+4 naposan. Örültem a fájásoknak. A dokim nem volt vadállat, szép lassan emelte az oxi adagomat, igy nem fáradtam el. (reggel 9-18ig vajúdtam) Ugyan voltam nagywc-n reggel, de mikor a szülésznő megkérdezte, nem kérnék-e mégis beöntést, én kértem. Éreztem, hogy kell, de képtelen lettem volna magamtól, két fájás közt még a kotlásra koncentrálni.

A gátmetszés meg...nem éreztem. Akkor már mindegy volt. A fiam nem fordította el rendesen a fejét, emiatt nem illeszkedett be egészen a szülőcsatornába. A doki azt mondta, valószínűleg segítség nélkül is megszülöm (mert még vákumoztak is) csak akkor nem 20 perc a kitolás, hanem pár óra. Uhhh...

A háton fekvés meg érdekes, mert én pl az egész vajúdásomat végigálltam, iszonyat rossz volt ülni. Pedig volt ott bazi nagy labda meg szülőzsámoly. Őszintén? meghaltam volna, ha azon kell szülnöm. Annyira nyomta a lábam, egyáltalán nem volt kényelmes. Amikor utoljára felmásztam az ágyra, azt hittem, csak nst lesz meg vizsgálat, de egy óra múlva kint volt a fiam. Nem érdekelt, hogy fekve, ülve, fejen állva, csak legyen már vége. Ha a doki azt mondja, kapaszkodjak az ablakpárkányba és nyomjak, én megteszem.

Szóval hidd el, nem gáz. Ugyan nem volt választásom, de nem bántam meg, hogy így szültem. Így is szép emlék, és nagy élmény. NEkem egy szükséges császár elviselhetetlenebb lett volna.

Nem kórházat választottam, hanem dokit. Mindezekről beszéltem vele, és bíztam abban, hogy ő jobban meg tudja majd ítélni, mire lesz szükség a szülés során, mint és...

Első szülésem: borotválást egyébként is megcsinálom, tehát nem kellett. Beöntésre nem volt idő, de ha oda is ment valami, abból semmit nem vettem észre, nem mondták, engem meg szülés közben nem is érdekelt. A gátmetszést nem jókedvükből csinálják, ha szükség van rá, jobb (a gyógyulás szempontjából és a későbbi gyerekvállalás esetén is), mintha esetleg össze-vissza repednek a szövetek. Már nem volt időm a pózokat végigpróbálni, de nem is nagyon akarózott, de nem kell háton feküdni, ha nem akarsz. És végülis nem is háton feküdtem, hanem ültem.

Második babánál kértem a beöntést, elfolyt a magzatvíz, fájások órákig nem jöttek, volt időm átgondolni, úgy éreztem ez a helyes. Vajúdás közben mászkáltam, nekem a legkényelmesebb az előkészítő pult volt, annak támaszkodtam, amikor már nagyon fájt. A kitoláshoz ültem fel az ágyra, ez volt ismerős számomra, és hát nem voltam éppen kísérletezgető kedvemben. Most is kellett vágni, de abban a helyzetben úgysem tudtam volna eldönteni, valóban van-e rá szükség.