Másban is szabadultak fel ilyen érzések természetes szülés után?

Istenkèm, ezen ölre menni! 😊

Bocs, már, ha szerintem szülni gusztustalan. A gyerek szèp ès csodálatos, persze! De a szülèsben semmi szèp nincs, sem làtvànyban, sem èrzèsben! Ettől mèg teljesítmèny, de mint írtam, nem lesz kevesebb az, akinek nem sikerült termèszetes úton.

Egyèbkènt is, aki ennyire függ más vèlemènyètől, az nagyon nincs tisztában a saját èrtèkeivel!

Én abban a pillanatban éreztem ezt, mikor az akkori párom mondta : büszke rám, hogy végig tudtam csinálni a terhességet és a szülést :-)

Akkor ötlött fel bennem, hogy ez nem egy hétköznapi dolog?

De azóta sem jutott többször eszembe. Örülök a gyerekeimnek :-)

Nem.

Egyrészt, mert nekem a gyerekem az életem értelme, nem maga a szülés. És mert nem a kipottyantásért lehet büszke az ember magára, hanem ha normális, életrevaló embert nevel utána a gyerekből. Mondjuk ez kötelesség is lenne, szerintem.

Másrészt nem tartom a császárt semmivel alávalóbb dolognak, mint a természetes szülést. Az orvoson múlik, nem az anyán általában, és csak a buta nők gondolják, hogy ez sokkal dicséretre méltóbb, vagy akár mindenképp nehezebb.

17:21-nél a pont, szépen leírta, amit gondolok.

Kérdező, megértem az érzéseidet, én is hasonlóan eufórikus állapotban voltam. Valószínűleg erre a hormonok is rásegítenek. Bár nekem inkább horror szülésem volt, az első hónapokban akárhányszor ránéztem a babánkra, mérhetetlen büszkeség töltött el, hogy ő a miénk, bennem fejlődött és kéoes voltam megszülni. Tudom, hogy a nők úgy vannam kitalálva, higy tudjanam szülni, de én ezt akkor is a természet egyik legnagyobb csodájának tartom. A saját terhességemet és szülésemet pedig a legnagyobb teljesítményemnek tartom, annak ellenére, hogy az élet más területein is sikeres vagyok.