Féltetek a szüléstől?

Én sem féltem. Tudtam, hogy fájni fog, de én inkább csak izgultam már a végefele.

Az 1-es válaszolóhoz hasonló szülésem volt. Lassú de nem voltak óriási fájdalmaim.

Most a kistesót várom és szintén nem félek a szüléstől. Egyedül a koraszüléstől, de ez más történet.

Én sem féltem, pedig hajlamos vagyok aggódni mindenért. Gondoltam, ígyis-úgyis kijön valahogy a gyerek, ha félek, ha nem, szóval felesleges ráparázni. Majd ráérek akkor izgulni, amikor helyzet van.

Annyit azért foglalkoztatott a téma, hogy megpróbáltam behatárolni, milyen típusú fájdalomra készüljek.

Érdekes mód, amikor megszületett a lányom, akkor sem idegeskedtem. Pedig lett volna időm, mert sokáig tartott, amíg kikéredzkedett. A közepe felé már majdhogynem untam, kimondottan örültem akkor, hogy a párom velünk van. Amikor meg nagyon fájt, az segített, hogy egyrészt megpróbáltam elképzelni, mi történik odalent, ezzel némileg úgy éreztem, kontrollálom az eseményeket. Másrészt meg épp ellenkezőleg, igyekeztem "belesimulni" a fájdalomba, alkalmazkodni hozzá.

A testi változások pedig nem biztos, hogy olyan borzalmasak lesznek. Nem mondom, hogy nem lesznek újdonságok, biztos, hogy idő kell a regenerációhoz és az is biztos, hogy marad valamennyi nyoma a terhességnek, de ne feltétlenül a legrosszabbra készülj. Sok múlik pl. a genetikán. Az én anyukámnak három terhessége volt, sosem maradtak striái, és ugyan én teljesen más alkatú vagyok, de szerencsére nekem sem maradtak.

Én akkor kezdtem el félni, amikor indultunk a kórházba. :) Ott egyébként végighallgattam egy másik nő szülését, na akkor annyira megijedtem, hogy a saját fájásaimat nem is éreztem, igaz akkor még nem voltak olyan erősek.

Most újra terhes vagyok, de jobban félek, mert más tudom mire számítsak. Ez nem egy minden napos félelem, sokára lesz még a szülés, addig annyi mindenért lehet aggódni. A szülés miatti félelem, az a legutolsó lépés. :)