Ti buszkek vagytok a szulesetekre?

Én a tűfobiàm miatt és nem bízva az egészségügyi ellátásban, rettegtem a császártól, katétertől es hogy nem lehet 2 órán belül mellre tenni ami fontos a babának, mindezt tetézte a bunko asszisztensek hozzáállása ha ügyeletre merészelt menni az ember mert ugy erezte baj van, stb

Eljutottam addig hogy inkább otthon szülök vagy inkabb nem is szülök..

Aztán csak az ima maradt..hogy meg kell tudni csinálni mert nincs más választás. Mindenesetre nem hivatalosan de végrendeletet is irtam.

Aztán az ijedelem nagyobbnak bizonyult..komplilacio mentes normal szülesem volt.

A babát ahogy először megpillantottam, én Rá voltam mérhetetlen büszke, csodaszép baba lett, világito szemekkel, ebben az euforiában nagyon sokáig benne maradtam..kb bölcsis korig..ott azzal, hogy "futoszalagszerűen"kezelik a gyerekeket, akkor csöppentem vissza a valo világba.

Egy szo mint száz, magáert a sima szülésért inkább érzek hálát, büszkeség valahogy kimaradt

Na ne mondjátok hogy semmi közöm nincs ahhoz hogy sikerült. Nem hagytam el magam, azt tudtam csinálni amit kértek tőlem! Persze nem csak rajtam múlik, DE RAJTAM IS!!! Hagy örüljek már hogy sikerült...

A császár pedig igenis egy szükséges rossz, egy életmentő műtét! A babának pedig igenis az a legjobb ha végighalad a szülőcsatornán, nem csak kiveszik. És igenis sajnálatraméltóak a császárosok, mert egy bazinagy sebet vágnak a hasukon, egy igen komoly műtéten esnek át. Nem egyszerű lehet a felépülés sem, de legalábbis biztos hogy nehezebb, mint egy komplikációmentes hüvelyi szülés után, ami egy újszülött mellett nagyon nehéz lehet!

Én tudom, hogy kerülhetek még én is a műtőasztalra, mert nem csak az anyán múlik a dolog, de én arra, hogy akkor nem hagytam el magam akkor is büszke vagyok! És ezzel nem azt mondtam hogy akit császároznak az elhagyja magát és azért nem sikerül!!!

Persze 23-as, egyértelmű hogy ilyen esetekben a császár a lehető legjobb megoldás anyának is, babának is. Nem nézem le aki így szült, nem vagytok semmivel sem kevesebbek, én ezt sehol nem írtam. Csak annyit írtam, hogy büszke vagyok hogy megcsináltam, hogy nem hagytam el magam, hogy a fájdalmak ellenére észnél voltam és tudtam követni az orvos és a szülésznő utasításait. Miért nem lehetek ezekre büszke? Ezek igenis nagy dolgok, akkor is ha előttem már sokan megcsinálták!

Egyébként nem repedtem és teljesen rendben vagyok alul. Komplikációmentesek voltak a szüléseim.

Igen buszke vagyok arra hogy nobol anya lettem legyoztem a fajdalmat vegig dolgoztam a vajudast batran hosiessen.

Buszke vagyok arra gugolva kinyomtam egy 4300 g babat 30perc alatt egy horzsolas nelkul.

Egyedul mert a babam csak mellettem ult es csondben nezett.

A masodikat mar otthon kadban szultem.

Igen buszke vagyok az anyasagra es a kitartasomra es a termeszetes beallitotsagomra is.

Buszkeseget ereztem, hogy csaladom lett.

DE. Undoritonak tartom, ahogy a szulesznok megdicsertek vagy megalaztak valakit azert, hogy mennyit orditott, kinlodott.