Szeptember 7-én sajnos -a baba és az én érdekemben- meg
kellett, hogy császározzanak. Azóta egyáltalán nincs
tejem. Normális dolog, hogy nem bírom ezt a tényt
elfogadni?
Szia!Én is így jártam, mint Te.Nekem is császárral született a kisfiam és nem tudtam szoptatni.A környezetemben mindenki bántott a védőnő is, hogy nem igaz, hogy nem tudok szoptatni.Pedig nem tudtam.Ittam a laktoherb teát, szedtem az urtica urens homeós bogyót, ittam alk.mentes sört, egyszóval próbálkoztam, de semmi.Nekem most másfél éves a kisfiam imádom, de ha rá gondolok, mit éltem át még a mai napig is görcsbe rándul a gyomrom.Feldolgozni fel lehet, de elfelejteni sosem fogom.Annyit tudok, hogy ez a kismanó kárpótolni fog téged, az a sok szeretet meg öröm amit ad neked és amit átéltek együtt majd segít , és kárpótol mindenért.Minden jót kívánok nektek, és sok boldogságot, és ne feledd mindíg nézz előre, és örülj minden pillanatnak amit együtt töltötök.
2008. okt. 7. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem mindkét gyermekem császárral született. Az első babámat, mivel koraszülött volt, nem vihettem rögtön haza, és mivel inkubátorban volt, nem is szoptathattam, csak fejtem a tejet. Hónapokig utáltam a kismamákat, akik szembejöttek velem az utcán. Irigyeltem őket, rosszul esett rájuk nézni. A második babánál már fel tudtam készülni arra, hogy ő is császáros lesz. Őt tudtam szoptatni, ezért kisebb volt a trauma. De mind a mai napig bánt, hogy a szervezetem képtelen arra, hogy normális úton szüljek.
2008. okt. 7. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Teljesen normális,én is így jártam.
A gyerekorvos szerint néma sokkot kaptam a császár miatt,ezért nem lett tejem,bármit csináltam.
Még minidg elsírom magam,ha azt hallom más milyen könnyen szült,én meg képtelen voltam.
A kisfiam egészséges,gyönyörű,csak ez számít.
De akkor is fáj...
2008. okt. 7. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
Szia! Normális, hogy így érzel. Én egy teljesen problémamentes, könnyű terhesség után szültem, nagyon gyorsan indult, minden rendben volt, de elakadt a feje így császárral született. Amikor az orvos kimondta iszonyatosan bepánikoltam, remegtem, és mind a mai napig nem tudom elfogadni hogy nem tudtam megszülni, hogy nem az apukája vághatta el a köldökzsinórt. Ezek után nekem is voltak gondok a kórházban a szoptatással, egy kedves nővér ki is oktatott hogy rosszul csinálom amikor segítséget kértem, másnapra pedig besárgult a kisfiam és nem jöhettünk haza, én is magamat okoltam, hiába tudtam, hogy nem tehetek róla. Fel a fejjel, koncentrálj a babára, legyen sok örömed benne!
2008. okt. 7. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen. Ezek az élet kegyetlenségei. Én is megpróbáltam már mindent a szoptatással kapcsolatban, de semmi. A dokim nekem is azt mondta, hogy valószínűleg mivel 3 napig voltam kórházban, és a 4. napon este közölték, hogy császár lesz, úgyhogy kapjam össze magam 10 percen belül, lesokkolt, és ezért is lehet, hogy nincs egyáltalán tejem. Nagyon szomorú vagyok, de próbálom elfogadni.
nekem is ez lenne a legnagyobb problémám,hogy nem tudok szoptatni,meg hogy nem természetes szülésem van/volt/lesz,én lennék a legboldogabb.De örülök hogy nektek csak ennyi gondotok van.Neharagudjatok,de magam alatt vagyok,és....bocs még1x
2008. okt. 7. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
Sziasztok!
Nem értem az előttem szólót...mit akartál ezzel mondani? Nincs kedved elmesélni? Valami nagyon bánthat téged...
Amúgy én is császárral szültem. Spontán szülésnek indult, de komplikációk miatt császár lett. Ahogy ott feküdtem a műtőasztalon szinte megsemmisültnek éreztem magam, mintha kicsit belehalnék a műtétbe. Nagyon bántot a császár, dühös lettem magamra amikor szóltak műteni kell. Azóta kicsit lecsillapodtam, de nem szívesen gondolok vissza azokra a percekre...
Talán amikor hazaértünk a picivel, akkor bocsájtottam meg magamnak (tudom, nem is volt mit). Néztem a fiamat és hálát adtam az égnek, amiért itt van velem egészségesen. Szerencsémre nekem már a 2. napon beindult a tejem, lehet ez segített...
Mindenesetre nem szabad ezen rágódni, örülj a babádnak, talán legközelebb máshogy lesz. Azt hiszem vannak sokan akikkel sokkal jobban elbánt az élet...
2008. okt. 7. 23:18
Hasznos számodra ez a válasz?
utolsó előtti válaszadó vagyok
Nem akartam ennyre "bunkó"lenni. Már megbántam hogy ilyet kiirtam.Igen tényleg bánt valami.Nekem is volt terhességem,de nem tarthattam meg.És nagyon vártam és vágytam arra a csöpségre,de már csak a remény maradt nekem,hés a csoda,hogy lesz e még valaha.szeretnék már ott tartani hogy pocakom van,és szülni megyek.Engem nem érdekelne az se ha császároznak,és szeretnék mér azon aggódni hogy fogok szoptatni:) Nektek gratulálok a babóhoz,és remélem a kérdező nem haragszik nagyon,és kivánom hogy mielőbb legyen teje.ne aggódj nem lesz semmi baj a szoptatással:)
2008. okt. 8. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 A kérdező kommentje:
Kicsit meglepődtem, de nem haragszom.
Sok szerencsét a babához!
10/12 anonim válasza:
Miert nem tarthattad meg a babat,ha te dontotted el hogy elveteted,akkor az eleg gaz.sajnallak.
2008. okt. 9. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: