Akik nagyon várták a szülésüket és végül oda kerültek, hogy érezték magukat?

Hááát... :)

Nekem elég gáz volt, nem sztorizok inkább, de ahogy az első is írta, amint megfogod a babát már nem számít a fájdalom! Én szülés alatt olyan voltam mint egy robot, csináltam amit mondtak csendben és csak az órám néztem, hogy telljen az idő. Nekem gyorsabban is ment az idő, nem tűnt olyan hosszúnak, mint amennyi valójában volt.

Fáj, persze fáj, egy teljesen új fájdalom, de pörögnek az események és abban a pillanatban, hogy meglátod a babád, már xarsz rá, hogy mi fájt és mi nem!

Egy jó tanács: én nem tudtam megcsinálni, de sokaknak bejön: próbálj meg úgy gondolni a fájdalomra, mint egy olyan dologra, ami közelebb visz téged a babádhoz, a szüléshez. A fájdalom segít tágulni. Próbálj meg fájások alatt arra gondolni, hogy ez nem az ellenséged és máris jobb lesz!

Én elég nagy arccal mentem oda,hogy ez nem lehet olyan gáz. Igencsak megtörtem. Fizikailag, lelkileg. De inkább én sem írom le.

Kérdésedre válaszolva: csak a túlélés jutott eszembe.

Az első 6,5 óra alatt még komolytalannak tartottam a rémsztorikat! Mosolyogtam fájás alatt.

Az utolsó 1,5 órában már a túlélés volt a tét, és megértettem, hogy a szüléstörténetek valahol innen indulnak...:)

Csodálatos volt látni, hogy már teljes testével a lábam között van és hallani a sírását! Elmúlt minden bajom.

Én nagyon vártam az elsőt, nagyon kíváncsi voltam, hogy is fog az ott kibújni, és hogy milyen érzés. Bírom a fájdalmat, sosem féltem tőle, csak kíváncsi voltam. Nem is éreztem rosszul magam egy pillanatra sem, csak meglepődtem, hogy ilyen érzések vannak, és hogy valamit ennyire lehet nyomni...

A másodikat is vártam nagyon, bár a közepén megállapítottam hogy erre mégsem lehet felkészülni:-.) Itt már tudtam, hogy ez még kellemetlenebb érzés lesz még a végéig, és annyira nem vártam, de hamar eltelt az idő, és gond nélkül meglett második lányom is, és várom a harmadik szülésem is:.)) Ha ezen múlna bármennyit szülnék.

Semmiképp ne félj tőle, várd, akard, tudd, hogy már millióan átestek rajta előtted is, és menni fog:)

Fülig ért a szám, hogy végre szülök. Majdnem 6 évet vártunk erre, szóval tőlem aztán fájhatott, én olyan nagyon boldog voltam még attól is.

Mondjuk az utolsó óra már húzós volt, de sokkal nehezebbre készültem.

Amikor a hasamra tették a lányom a férjem megkérdezte:

- Nos?

Fogalmam sem volt mit akar, csak annyit bírtam vigyorogva kinyögni, hogy:

- Jöhet a következő.

Ilyen szülést kívánok mindenkinek!

Utolsó, de irigyellek! Nekem miért nem adatott meg ilyen szülés :(

Na de majd legközelebb! :D