A kórházban rám erőltethetik, hogy szoptassak, ha nem akarok?

Mikor megszületett, azonnal szopott. Aztán 3 durva nap után belövellt a tej és ömlött sugárba, ha ránéztem a gyerekemre. Tehát szoptatni kezdtem az egyébként ultraérzékeny mellemből, ami 3 nap múlva véres, ázott seb volt. Szoptattam, kentem, jegeltem, szoptattam... és 1 hónapig mindezt zokogva tettem, úgy, hogy a gyerek rajtam kívül semmit sem kapott. Aztán megedződtem, megtanultam, és életem legjobb döntése volt felvállalni a kínt, mert tudtam, ennél többet nem adhatok neki.

Igen, csepp alakú, szép lógó mellem lett, ( ami a szoptatás alatt 2 hatalmas kemény labda volt)-a férjem imádja és büszke rám, hogy megcsináltam. Saját, kemény tapasztalatom fényében is érthetetlen a döntésed. Plasztikai sebész.... bármi megoldható!

Szerintem mond meg nekik, hogy te nem akarsz szoptatni, kerek perecm ez a te döntésed, közük igazából nincs hozzá. Kényszeríteni nem kényszeríthetnek, de számíts rá, hogy nem feltétlen lesznek kedvesek vagy segítőkészek másban.

Nem ítélek el, én megértem azért valahol azt aki nem akar, van aki viszolyog a szoptatástól, esetleg plasztikára sem feltétlenül futja utána. Ez a te/ti döntésetek. Nagyon sok anyuka van aki nem tud, és mégis egészséges babájuk, gyerekük lesz tápszeres táplálás után is.

Itthon nem nagyon van még ennek a dolognak gyakorlata, hogy megkérdezzék mit akarsz. Úgy vannak vele, hogy biztos mindenki akar. Egy-két hely akadhat, ahol megkérdezik, de nem szokás. Neked kell szólni, hogy nem akarsz. Gondolom a legtöbb helyen ugyanaz lesz, mint itt, hogy nem tudomásul veszik és intézkednek, hanem majd bunkóskodnak, erre fel kell készülni. Magánban, ha ezt közlöd, akkor nem forszírozzák, teszik amit kell, ott nem lesz hüledezés, meg bunkózás, hogy oszt mé nem szoptat a kismama?????

Ilyen is van, jó vagy nem jó, mindenkinek lehet róla véleménye, de mindenki tartsa meg magának, vagy beszélje meg otthon az ismerőseivel, a kórház személyzetének kussban kéne csinálni, amit kértek tőle, a kérdés válaszolóinál meg a kérdésre kéne válaszolni nem arról írni oldalakon át, hogy a kérdező milyen gyökér. Lehet. De nem ez a kérdés.

Ha nem bababarát kórházban szülsz, akkor szerintem nem erőltetik.

Én a második és harmadik szülésem után hazamenetel előtti napon kértem egy-egy adag tápszert cumisüvegben, mert annyira felázott és kisebesedett a mellbimbóm, hogy vérzett és nem szerettem volna, ha a tejjel együtt vért is szopiznak a babák, attól aztán hányás, sőt, fertőzés is lehetett volna. Picit szenvedtünk a cumisüveggel, de a középső és a pici lányom is jóllakott, én meg óvatosan fejtem egy kis tejet, hogy addig se csökkenjen a tejmennyiség, amíg a sebes mellbimbóm gyógyulgat. Utána kérdezték is, hogy kell-e még tápszer vagy folytatom a szoptatást, de már nem kellett.

Különben ahol én szültem, ott szinte minden baba kap tápszert ilyen-olyan okból és nem szólnak, ha az anyuka kéri a tápszert (Bp. Honvédkórház, VI. kerület).

Azért gondold meg, hogy valóban ezt szeretnéd-e.

#26

A kórházban a személyzetnek szakmai alapon kell dolgoznia, döntenie, viselkednie. Nem kell, sőt nem is szabad bunkózni, de a szoptatást igenis forszírozni kell, segíteni, érvekkel alátámasztani, és nem "kussban" felírni a gyógyszert. Mert van köze hozzá, hiszen szakmailag böszmeség megvonni a babák legfontosabb táplálékát, ha nincs orvosi indok mögötte. Ez olyan, mintha egy magán endokrinológián a doki csak a gyógyszert írja fel a cukorbetegségre, a diétát nem, mert az kényelmetlen és nem akarja a kedves páciens... El vagy tévedve teljesen, ez nem egy hipermarket vagy étterem, ahol kinyalják a seggedet és igazad van akkor is, ha valójában egy jó nagy barom vagy.

Kicsit off leszek, elnézést, nem bírom ki.

Kedves szoptatás ellenes anyukák, ha eddig még senki nem tájékoztatott volna titeket, én most megteszem: a melletek nem attól fog megváltozni, hogy iszik-e belőle a gyerek, vagy nem, hanem attól, hogy terhesség alatt, aztán szülés után a tejbelövellés miatt jelentősen megnő a térfogata, majd a tej elapadásával az eredeti vagy annál kisebb méretére csökken. A megnőtt térfogattól megnyúlik a bőr, a csökkenéskor pedig megereszkedik. De ennek semmi köze ahhoz, hogy beledugtad-e a gyereked szájába vagy sem. Aztán meg egyéni adottság kérdése is. Nyolc hónapig szoptattam, a mellem alig változott, nem nőtt sokat, most meg valamivel teltebb vagyok mint előtte, úgyhogy jobb mellem van, mint valaha.

Tőlem mindenki azt csinál, amit akar, de az egyetlen, aki tényleg erőltetni fogja a kórházban a szoptatás, az pont a TE SAJÁT GYEREKED LESZ, mert valószínűleg éhes lesz, mint a farkas, és addig üvölt, amíg meg nem eteted. Nekem a szülés után napokig nem volt tejem, és bár akkor még túláradó anyai érzéseim sem, de esküszöm, nincs annál rosszabb, mint amikor a gyereked sír, neked nincs tejed, a kórház nem ad tápszert (te meg nem hoztál, mert elsőgyerekes anyuka vagy), ezért hol cukros, hol sima vízzel próbálod csillapítani a gyereked éhét, aki, szerencsétlen, már hányja ki a vizet, úgy tele van vele, de nem tudsz neki mást adni. Esküszöm, a szülés sem fájt annyira, mint ez. Bármit megadtam volna egy pár csepp tejért...

utolsó, akkor az hogy is van, hogy itt minden attól zeng, hogy szoptatni kell, akkora a gyomra mint a meggymag, árt, ha tápszert adnak, stb?

én is úgy voltam, mint te, de mikor kórház előtt még megkérdeztem, vigyek-e tápszert, mert a családban szinte senkinek sem volt teje, úgy le lettem hurrogva, mert hogy annyi biztos lesz, nem szabad tápszerrel tömni, különben is hogy fordul meg a fejemben, stb...