Szüléssel kapcsolatos kérdés. Bővebben lent. Tapasztalatok?

Számomra a méhösszehúzódások nem voltak elviselhetetlenül fájdalmasak, csak erőteljesek, és inkább az viselt meg, hogy alig kaptam levegőt, mert az összehúzódások alatt görcsbe rándult a hasam is.

A tágulási szakasz nem volt vészes, és viszonylag gyorsan ment. Nálam a kitolásnál viszont belassultak a dolgok, vagy 4 óráig tartott, és a végén már teljesen kimerültem. Akkor bekötöttek oxitocint, ami begyorsította a dolgokat (az oxitocintól sem lettek az összehúzódások fájdalmasak, csak sűrűbben jöttek).

Ezután már egy órán belül leért a baba a szeméremcsontig, ahol megint elakadt, és már vagy a 10.-et nyomtam, mire a doki beérzéstelenített és gátat metszett végre. Azután 2-3 nyomásra kint volt a baba. Sem a gátmetszést, sem a varrást nem éreztem. A szülés utáni vizsgálat fájt a legjobban. És nálam nem kellett varratot szedni, felszívódó fonallal varrta.

Én hálás voltam mind az oxitocinért, mind a gátmetszésért, mindkettő segített, és semmit nem adott hozzá a kellemetlenséghez.

Kb az utolsó 5 perc fáj komolyabban, mielőtt jön a kitolás, az nem fáj, csak furcsa, hogy nyomnod kell, nekem mondták, hogy próbáljam meg tartani, de nem ment. Szóltak előre a gátmetszésnél, nagyon féltem, hogy fájni fog, de csak egy pattanást éreztem, akkor vág, amikor a csúcson van a fájdalom. Ami nagyon kellemetlen és meglepő az a hirtelen gyomorszájon könyöklés mikor kijött a baba, és nem számítasz rá. Nekem erről senki nem szólt, elég pocsék volt. Az egyetlen dolog, amivel megszenvedtem az a varrás. Mondjuk én erősen rettegek mindenfajta tűtől, szóval ez is rátett egy lapáttal. Szerencsére nekem nem kellett varratot szedni, felszívódót kaptam.

Összességében jó élményem volt.

A méh kitakarítása akkor szükséges, ha nem vált le rendesen a lepény.

A harmadik szülés után volt benne részem, de már nem érdekelt, csak az, hogy vége van, es megvan a lányom.

Az első szülés hosszú volt, de nem volt túl intenzív. A vágás, varrás nem fájt, nem is éreztem. Ezen ne aggódj, észre sem fogod venni. Majd nem feszül, szorul, fáj, ezek ahhoz képest nagyon apróságok.

Mindezek mellett életem legszebb élményei. Most várom a negyediket, és nem félek.

A beavatkozás és fájdalomcsillapítás nélküli szülésemet úgy éltem meg ott és akkor, hogy életem legszebb tapasztalata, azóta is csak szülni vágyom, akár most, azonnal.

Olyan élmény volt, amilyen a heroin lehet-azonnal függővé tesz. Sírni szoktam a tudattól, hogy többé nem élhetem át. Szóval ne félj sem a helyzettől, sem a fájdalomtól, mert úgy sem olyan, mint elképzeled. A kéztörés és a vakbélgyulladás fáj. A szülés is, de valahogy egészen másképp és bőven kibírható-mivel nem beteg vagy.(Sírva járok fogorvoshoz) Megnyugodtál?

Mindenkinek kitakarítják a méhét szülés után. Amit írtak utánam, hogy alatatásban végzik az csak akkor van, amikor a placenta nem válik le. Ha minden rendben, akkor csupán 3x áttörlik a méhet jódos bucival és meggyőződnek, hogy nincs bent semmi. (bár a méhlepényt ellenőrzik, belülről is áttörlik a méhet) Nekem az fájt. Természetesen ha a placentából marad a méhben ahhoz elaltatnak.

8-as vagyok.

A méh tisztítása gyakorlatilag egy egészségügyi kaparás, amit az orvos választásától függő eszközzel végeznek (nekem egy az egyben egy valódi kaparásban volt részem sajnos, azt hittem, leugrok az ágyról).

Ebben a csodában "csak" az első gyerekem születése után volt részem, akkor a méhlepény nem vált le rendesen, a második és harmadik szülésnél megúsztam.