Ha az első terhesség után nem alakult ki szülés utáni depresszió, akkor a másodiknál sem valószínű, ugye?

Egyetértek a 7-es válaszolóval. Ha kiegyensúlyozott vagy, korábban sem volt gondod, akkor ezen teljesen felesleges rágódni.

Én most vagyok a 35. hétben, meg sem fordul a fejembe, hogy depis leszek. Elsővel sem volt gond, most miért lenne...te is kezeld lazán. :-)

Épp az benne a legborzasztóbb,hogy nem akarod,nem tervezed,eszedbe sem jut a depresszió....aztán hopp,ott van.Ezt senki sem akarja,és aki nem kapott belőle ízelítőt,nem tudja,miről van szó.

Mindkét kisfiamnál előjött,elsőnél nem tudtam,hogy mi az,csak rossz volt.

Második babánál nagyon-nagyon rosszul éreztem magam,pszichológushoz jártam,így sikerült kimásznom belőle.

Egyébként jó dolog,hogy beszélnek róla az emberek(nek),mert még mindig szinte tabutémának számít.

Ha segítséget kér valaki,akkor meg is kapja,nem lehetetlen leküzdeni!

Hiába pontoztok le, leginkább viccesnek tartom azt, hogy mennyire nem tudják emberek tiszteletben tartani a másik véleményét. :)

Én nem hiszek abban, hogy akárkinél csak úgy hopp! megjelenik a depresszió (nem csak a szülés utánit értem ide), szerintem arra kell egy hajlam. Ismerned kell magad annyira, hogy érzed, valami nem jó irányt vett, mész lefele....és akkor neki kell állni változtatni.

Másrészt pl. anyukáknak nem kellene szülés után bezárkózni totálisan, meg mártírt csinálni magukból, ahogy sokan teszik....az is egyenes út a bekattanáshoz. Vannak dolgok, amiket igenis meg tud az ember párja is csinálni, oda lehet továbbra is figyelni a külsőre, lehet nagyokat sétálni, beülni egy kávéra, akár már egy 3-4 hetes babával is. :)

Egész egyszerűen azért pontoztalak le,mert nem tartom hasznosnak,amit írtál.Véleményt alkotni szuverén joga mindenkinek,én is tiszteletben tartom,sőt tök jól tolerálom a másokét!

De "ez a dolog" (a depresszió) nem úgy működik,ahogy te leírtad.