Volt-e már valaki hasonló helyzetben? Császármetszés előkészülete közben, érzéstelenítő beadása után távoztak a szelek. Ez normális?

Vannak puffadásgátló gyógyszerek, melyeket terhesen is nyugodtan be lehet szedni. (pl espumisan) Én ezt tenném a helyedben császár előtt.

Én is császárral szültem, azt hiszem ilyen "gondom" nem volt műtét alatt, pedig úgy féltem a gerincézéstelenítéstől, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha nem csak puki jön :D Műtét után pedig biztos nem, de, azt hiszem ez normális dolog, látnak a dokik ennél durvábnakat is szülés közben. Bár én semmi nehezet nem ettem szülés előtt. Mivel indított szülésem volt 40+6 napra. Nem tudtam, hogy császár lesz, de én féltem attol, hogy esetleg tolás közben baleset lesz, így semmit nem ettem előző nap délutántól. Mármint semmi nehezet. Pirított kenyérkarikát ettem, azt szeretem és az nem nehéz. A szülés napján pedig szőlőcukrot javasoltak. Persze nem egy zacskóval, mint kiderült, de olyan éhes voltam már, mivel n8-kor indítottak a szülést és este f7-kor vittek a műtőbe, hogy megettem egy egész zacskóval :D Ne aggódj emiatt, ha így is lesz, senkit nem fog érdekelni :) Műtét közben meg úgysem ezzel fogsz foglalkozni. Legalábbis nekem a legkisebb gondom volt, hogy pukizok-e vagy sem. Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor lesz már vége :(

Annyiszor és annyian leírtátok már hogy a dokiknak ez természetes, de én is ezen parázok. Nekem is császárral lesz majd. Ne nevessetek ki, én amikor felfekszek simán a nőgyógyászati vizsgálatra, akkor is aggódok ilyenen. Mindig ugyanahhoz járok, és ha előfordul a puki, utána is ugyanúgy el tudok majd menni hozzá?

Tényleg ne aggódj ezen!! Még a kaki is teljesen normális. Szülészeten dolgozók naponta többször találkoznak mindenféle cifrasággal. Amikor én szültem, volt bent egy hiv-fertőzött, hajléktalan nő, na ő volt az, aki elérte az ott dolgozók ingerküszöbét, de ő is inkább a fertőzésveszély miatt, meg szegény bocs, h ezt írom, de tényleg nagyon büdös volt. Én kaptam beöntést, de szerintem simán lehet, hogy így is összecsináltam magam mielőtt császár lett. Annyira fájt, hogy nem is érdekelt, hogy az volt -e az az érzés, azóta sem nagyon izgat. Ebben a helyzetben teljesen jogos ilyesmit "produkálni".

Most látom csak, hogy milyen régi ez a kérdés :DD bocs, nem figyeltem