Természetesen vagy császárral érdemesebb szülni?

A csípő belső kerülete számít, ennek semmi de semmi köze a csípő kívülről látható szélességéhez. Egy keskeny csípőjű nőnek is lehet tágas a medenceöve és a széles csípőjűnek is keskeny. Illetve ami igazán számít, az a baba és a szülőcsatorna aránya. De baromi ritka, hogy valaki téraránytalanság miatt ne tudjon hüvelyi úton szülni. Szóval nem, nem nagyobb a kockázat.

Ha választani lehet, akkor mindenképp a hüvelyi szülés a jó. Nekem hüvelyinek induló szülésem végződött császárral, mert a babának esett a szívhangja a fájásokkor. Sajnálom, hogy így kicsit "kimaradtam" a gyerekem születéséből, de nyilván a legkisebb kockázatot sem vállalnám fel, ha baj van, akkor kell a császár.

Nekem az a véleményem, hogy a szülés módja a hüvelyi út, a császármetszés meg életmentő műtét. Nem pedig kívánságműsor és választható alternatíva.

Első gyermekem téraránytalanság miatt császárral született.Második gyermekem természetes úton.

Össze sem lehet hasonlítani a 2-t.

Az orvosom szerint is jobb a természetes a császárnál.

Az első mindent leirt

Kulfoldon elek, itt lehet valasztani, hogy ki milyen szulest ker. Legalisan, ez a torveny hisz az anya teste.

Csaszart kertem, a baba erdekeben.

Egyetemi apolo vagyok, 12 ev gyerekgyogyaszat tapasztalattal- tehat szakmabeli, es nem a Blikkbol tajekozodtam.

Csaszar utan 5 oraval setalgattam, es a mutet masnapjan mentunk haza, mintha mi sem tortent volna.

Egyetemi apolo vagyok

Akkor pontosan tudnod kellene, hogy a sectio nagy hasi műtét, postop szövődmények széles skálájának lehetőségével. Fertőzés, embolia, DIC, egyéb is magasabb számban fordul elő, mint hüvelyi szülés után.

A csészármetszés műtét, és mint ilyennek, orvosi indoka kell, hogy legyen.

a keskeny csípő önmagában semmit nem jelent. a csípő csont szélessége nem befolyásolja, hogy ki fér e a gyermek a medencén át...nekem pl aránylag széles a csípőm, mégis meg kellett császározni, mert maga a luk keskeny, és 3650 grammos lányom már sajnos nem fért át rajta...

az hogy melyik "érdemesebb" nem jó megfogalmazás, mindkettőnek vannak hátrányai, előnyei.

Én magam vajjúdtam, de csak a kitolási szakaszig jutottam, így a természetes szülésről nem is nagyon tudok nyilatkozni, csak azt írnám le, ami az én tapasztalatom: a császár után nagyon nyögvenyelős a felépülés, nekem legalább is 1 hét volt mire egyáltalán járni tudtam, akkor is szövődményem lett (sebláz), míg természetes úton szült szobatársnőim 2 nap után már úgy futkároztak mint ha mi sem történt volna. Az is tény, hogy a babának nem torzul a feje, ha nem megy át a szülőcsatornán, ettől független ismerek nagyon szép babákat akik természetesen születtek, tehát ez semmiképp se legyen mérvadó.

Emellett mondják hogy a babának szüksége van a születés "élményére" mert hogy az a baba aki nem vergődik át a szülőcsatornán nem lesz kitartó az életben. Na ezt én azonnal cáfolnám, családomban erre csak ellenpélda van.

Hogy lelkileg nagyobb volna a kötődés ha természetes úton születik a baba, illetve nyugodtabb lesz - ezt is sokan állítják - szintén baromság szerintem, szintén ellenpéldám van a környezetben, ez ugyanúgy nem jelent szerintem semmit mint mikor azt mondják az anyatejes baba jobban kötődik az anyjához (hülyeség, tápszeres voltam és nagyon jó a kapcsolatunk anyukámmal - jó magam egyébként szoptattam, szoptatás párti vagyok de nem emiatt).

Hogy orvosilag melyik kockázatosabb, én úgy tudom a természetes szülés, de ez csak hallomás, az orvosommal nem beszéltem erről. De logikusnak tűnik, hiszen így nem tud a gyerek elakadni, meg hát biztos nem volnának úgy a császár mellett a dokik ha nem az volna kényelmesebb...

Aztán kontra császár a heg, bár nekem alig látszik, természetes szülés kontra a gátseb és a szétzilált hüvely, de mint írtam mindkettőnek vannak előnyei hátrányai.

Most hogy az első szülésem császár volt, a második is az lesz, egyrérszt mert ezt javasolta a dokim tekintettel arra hogy egy viszonylag normál méretű baba elsőre nem fért ki, másrészt mert szeretnék legalább egyik helyen épp maradni.