Hogyan lehet feldolgozni a császármetszést?

Én is császárral szültem, és nekem is vannak néha ilyen gondolataim. De akkor hálát adok azért, hogy így történt, mert lehetett volna rosszabb is! Annyi tragédiáról hallani! Egészséges a baba, és ez a lényeg! Szerintem semmi sem történik véletlenül, ennek is meg volt az oka! Ilyenkor azzal szoktam még magam vígasztalni, hogy 1. a babám sérülhetett volna (nálam a nyaka körül volt a zsinór és nagy volt a baba a medencémhez képest), 2. lehet, hogy NAGYON fájt volna a hüvelyi szülés, és az hagyott volna bennem túl mély nyomot (ismerek olyat, akinek ezért ment tönkre a nemi élete), 3. odalent ugyanolyan maradtam - és ez jó, 4. ha jönnek az időjárási frontok, nekem a hasam fáj(hat), a barátnőimnek pedig a gátmetszés. Aztán ott van az aranyér probléma és még sokminden más, normál szülésből adódó szövődmény. Akkor már inkább a császár! Különben is, ritka, hogy valaki könnyen és gyorsan tud szülni, a legtöbb nő 10-18 órákat vajúdik! És honnan tudod, hogy mit hallgat el az, aki a rövid és spontán szülésével dicsekszik... Ráadásul régen, amikor még nem tartott itt az orvostudomány, lehet, hogy mi vagy a babánk nem élte volna túl a szülést, tehát nagyon szerencsések vagyunk! És hát senki sem lesz attól kevesebb, hogy császárral szült, mi is ugyanolyan hősök vagyunk, sőt!! Nekünk ugyanúgy el kellett látni egy kisbabát, pedig sokkal tovább tartott a felépülésünk - és sikerült! Biztosan hamar túlleszel rajta, én drukkolok! Most is megölelheted a kisfiadat, úgy, mintha először tennéd! :) Nekem minden reggel ilyen a kislányommal! :))

Szerintem egyáltalán ne bánkódj azon, hogy császárral szültél, hanem örülj, hogy gyönyörű, egészséges gyereked van. A kapcsolat ugyanúgy kialakul a kicsi és az anya között, mint a természetes szülésnél. Aki pedig azt mondja, hogy csak az az igazi anya, aki úgymond "megszenvedett" a gyerekéért hüvelyi szüléssel, borzasztóan ostoba.