Milyen tapasztalatotok van a császármetszéssel kapcsolatban?

Kettes vagyok.

Nekem természetesnek indult. 11 óra vajúdás után nem tágultam semmit, a kisfiam pofival lefelé feküdt, köldökzsinor a nyakára tekeredett. A szívhangja lelassult, ezért gyors áttoltak a műtőbe. Púpozni kellett a hátam, beadták az érzéstelenítőt és fújkálni kezdtek valami sprayvel, hol érzem, itt érzem e, na és itt stb., mikor már nem válaszoltam akkor már hatott érzéstelenítő. Közbe mindenfélét kérdeztek, hogy ne aludjak el. Elfáradtam a vajúdás alatt és amikor megszűnt a fájdalom majdnem elaludtam. :D gondolom elnyomott az érzéstelenítő is. Utána szoltak az orvosok hogy egy kis rángatózást fogok érezni (akkor emelték ki belőlem) És meghallottam hogy sír❤ nem foghattam meg csak a pofiját símogathattam meg. Azt elfelejtettem írni hogy közben végig remegtem mert nem tudtam kontrolálni a testhőmet, úgy vacogtam hogy azt hittem leharapom a nyelvem. Látogatók is csak később jöhettek be, én mondtam hogy még nem szeretném ha bejönnének mert annyira reszkettem. Aznap katéterem volt, másnap hajmosással kezdtem reggel mert nyár volt és nagyon megizzadtam, szépen akartam várni a kisfiam szoptatáskor. 😄 2 hét múlva bicikliztem. De szerintem a felépülés mindenkinek más, pont mint a fájdalom küszöb. Valaki hosszasan gyógyul, valaki hamar felépül. A lényeg a végeredmény, ne aggódj, minden rendben lesz. :) :)

Nekem sem fordult meg a fejemben, hogy császár is lehet(gondtalan, könnyű terhesség, jó helyen tapadt lepény, jó pozícióban lévő baba, és a családban is mindenki természetes úton szült), végül sürgősségi lett, emiatt nagyon megviselt, de inkább lelkileg. Maga a műtét úgy zajlott, hogy katéter (nem fáj és csak pár mp, amíg felteszik), érzéstelenítés (ez sem fájt), a műtétből annyit éreztem, hogy valamit "matatnak" a hasamnál. Amikor a babát kivették, akkor egy nyomást, majd egy húzást éreztem és nekem rögtön odatették a mellkasomra, persze a paraván azon oldalára, de éreztem a kis meleg, mocorgó csomagot, és aztán a hangját is meghallottam :) megmutatták egy pillanatra, majd elvitték ellátni, oda a párom már mehetett. Utána kitisztítottak, összevarrtak, aztán a megfigyelőben voltunk együtt 3 órát. A műtét után 12 órával fel kellett állni, és sétálni, na, az fájt, nagyon szédültem is. Nekem nem ment a séta, csak 24 órával a műtét után. Utána kiszedték a katétert, meg a csövet a hasamból (nem fájt). Ami még rossz, hogy kb. 3-4-szer jönnek hasat nyomkodni a műtét után, hogy jobban ürüljön a cucc. Az volt a legrosszabb, azt hiszem.

Igazából szerintem a legfontosabb, hogy az ember erre is készüljön lelkileg, én nem tettem, ezért rosszul éltem meg. Ja, és az is fontos, hogy sokat sétálj a műtét utáni napokban, mert úgy hamarabb megy a felépülés. A szobatársamnak a második császára volt már és ő nagyon jól viselte, ez motivált engem is, hogy ne hagyjam el magam :) Így, 9 hónappal a műtét után már nem gondolom olyan vészesnek, és ha azt mondanák, hogy a következő is császár lesz, akkor már nem paráznék.

Remélem kérdező, hogy olyan szülésed lesz végül, amilyet elképzeltél!

Igazából màr nem is emlékszem h hallottam e a szívás. A dokumentum mindig mondta h mit csinál a szülésznő is beszélgetett velem közben. Én is kórhàzi fóbiás vagyok :) ezt tudta a doki is így már a harmadik napon kiengedtek. :) Sokkal jobb volt otthon. :)

A babát megnézik, odaadják egy puszira, aztán elviszik tisztogatni méregetni átöltöztetni :) apa végig ott volt vele :) Nálunk inkubátorba teszik a babákat a férjem itt ült mellette még engem összevartak, levitték a szobámba.