Amikor beindul a szules a nagyobbik gyerekkel mi lesz? Hogy oldottatok meg?

Szia. Én januárban szültem, akkor volt 2,5 a nagylányom. Nálunk úgy volt megbeszélve hogy napközben anyukám lesz itt ha beindul a szülés, estére elviszik anyósomék.

Élesben úgy zajlott hogy péntek reggel elkezdett fájni a derekam, az első is így indult, úgyhogy szóltam a férjemnek. Megbeszéltük hogy bármi van hívom, majd elment dolgozni. Közben felhívtam anyut hogy jöjjön, foglalkozzon a naggyal, míg én fájdogálok meg elkészülök. Így telt el a nao, délután elvitték anyósomék, ott aludt két éjszakát, majd a férjem foglalkozott vele.

Ez előtt csak egy éjszakát aludt anyósoméknál, szóval egy kicsit mi is tartottunk tőle, de semmi gond nem volt. Azóta havonta többször is ott alszik. De mondjuk nálunk nem extra anyás, ha jönnek érte és ott alhat mint akit puskából lőttek ki, úgy szalad.

Szóval tuti kibírja, szerintem még jól is elsülhet, általában ezt a szülők aggódják túl. De persze te ismered a gyermekedet. Talán megpróbálhatnátok egy éjszakát ott altatni. Akkor kiderülne.

Nyilván nem akkor tudod meg, hogy terhes vagy, amikor szülni mész.

Szóval van 7-8 hónapod, hogy "átszoktads" a gyereket. Akár a mamára, akár apára.

És ha elütne egy autó, és kórházba kerülnél? Akkor sem lehetne veled a lányod (és az tényleg felkészületlenül érne). Szerintem nem szabad ennyire "anyafüggőnek" hagyni egy picit sem, hogy kizárólag csak az anyja lehet jó.

(van egy 3 éves fiam, anyás, de anyósom is és apa is tud "pótolni", ha szükség lenne rá...)

Mi a szülés előtt pár hónappal átszoktattuk a 2,5 évest arra, hogy este apa altatta el (addig általában én szoktam). És utána is így maradt, mert a picit én altattam (szopizott stb), az első hetekben 1,5 órás procedúra volt mire elaludt, azt meg a nagy altatása közben nem lehetett volna, szóval így is úgy is muszáj volt megszoknia hogy más altatja.

Persze beszéljetek is neki majd a dologról.

én azt tapasztalom, hogy nagyon kis rafkósak, visít mert tudja hogy a közelben vagy és bemész...8 hónapig emiatt nem tudtam magára hagyni a lányom, mert amint kiléptem a szobából vagy másnak odaadtam a kezébe üvöltött.

aztán egyszer rákényszerültem hogy elmenjek otthonról.

végig izgultam azt a 2 órát...arra mentem haza hogy mint ha mi se történt volna. az én lányom, aki üvöltött más kezében, ha én ott voltam, ücsörgött békésen a nagynénje ölében és olvasgatott.

akkor rájöttem, hogy amíg én opció vagyok és ott vagyok, addig persze h engem akar. de amint én nem vagyok ott szépen feldolgozza és tök jól el van mással is. az altatással sincs ez másként, most már 2 éves ugye, szépen elalszik a nagyszüleivel is.

persze én sose vettem magam mellé, cumival altattam külön ágyban. arról mindenképp le kellene szoktatnod, még jóval a szülés előtt. ez sírással jár, de most mit mondjak erre, nem kellett volna odavenni. mindenki mondja hogy a gyereknek a szülői ágyban a helye és majd átmegy a saját ágyába ha akar és megérett rá. na az ilyen helyzetek miatt mondom én, hogy nem, igen is szoktatni kell minél előbb a saját ágyába, mert minél idősebb, ez annál több sírással jár.

Altassa az apja, aludjon ott nagyszülőnél! Szépen fokozatosan, apránként.

Ne az esti, hanem a délutáni alvásokkal kezdjétek szerintem, eleinte feküdjön le Apa vagy a nagyi is veletek, aztán pár alkalom után csak ők. Addig te menj el sétálni.

A fiammal így csináltuk, igaz már születése óta heti 2 nap vagyunk anyukámnál, így megszokott ott is aludni napközben, igaz soha nem alszik olyan jókat ott, mint itthon...

Elsőre mikor otthagytuk éjszakára, 11kor érte kellett menni, 8tól kínlódott szegénykém Anyuval, és engem hívott ;(

De másodszorra nem volt gond,igaz már majdnem 2 volt,és addigra napközben már 4-5x hagytam ott a Mamával napközben. Este mondtam neki, most itt alszik a mamával, Anya meg Apa megy , majd jövünk, és semmi gond nem volt. Keresett sokat, de mondta neki Anyu, hogy majd jövök.

Ha mondjuk nincs nagyi, akkor az kicsit gázabb, de akkor a férjeddel kell ugyanezt.

Két éves, már megérti. Beszélgettek úgyis gondolom sokat a tesó érkezèséről, meséld el neki mi lesz, hogy lesz.

Biztos van ilyen mese is, nézzétek, olvassátok, beszélgessetek róla. Ha eddig nem történt meg, csináljanak Apás napokat.

Jászóház, séta, felfedezőút, biciklizés, stbstbstb...