Oxitocinnal fájdalmasabb a szülés?

Erre nincs tapasztalat. Mert minden szülés más.

És ha kaptál, nem tudod milyen lett volna nélküle, ha nem kaptál, nem tudod, milyen lenne vele...

Nekem egy szülésem volt, oxival, de mivel volt egy kis bibi, ezért kitérdelték belőlem a fiam. Így nem tudom, meddig hagytak volna szenvedni, ha minden "simán" megy. És az mennyivel lett volna rosszabb (vagy jobb), ha oxi nélkül hagynak.

Nővérem szült császárral, majd 7 évvel később simán, neki leányálom volt a császár, pokol a hüvelyi szülés. Mégsem mondhatjuk ki, hogy "rosszabb" a hüvelyi szülés mint a császár. Mert mindenki más, minden terhesség és szülés más, máshogy éljük meg a szituációkat.

Az oxitocintól rendesen beindulnak a fájások, a szervezeted magától is termeli, de ha adnak pluszban akkor az gyorsítja a szülést. Szerintem ugyanannyira fájna akkor is ha nem adnák, csak mondjuk sokkal több ideig, nagyon hosszú lenne a vajúdás.

A másik, a szülés nagyon nagy fájdalommal jár, nekem van olyan barátnőm, aki nagyon komoly fizikai munkát végez, a katasztrófavédelemnél dolgozik és nagyon kemény csaj, és ő is azt mondta, hogy rohadtul fájdalmas volt a szülés, oké, hamar összekapta magát utána, mert nem egy nyavalygós típus, de azért azt bevallotta, hogy volt olyan pont amikor már alig volt tudatánál a fájdalomtól.

Én kétszer szültem, mindegyiknél adtak oxit.

Az elsőnél nagyon durva volt, legszívesebben már meghaltam volna, a másodiknál viszont nem lett fájdalmasabb, csak rendszeresek lettek a fájások.

Oxitocin előtt erős, intenzív fájásaim voltak, így is nagyon fájdalmas volt, de viselhető. Oxi bekötése után percekkel meg akartam halni, és folyamatosan hánytam. Nem hiszem hogy véletlenül.

A természetesen termelődő oxitocin egyébként az agyadban is hat, nem csak a méhedre, segít elviselni a fájásokat, a kívülről adottnak sajnos nincs meg ez a kellemes mellékhatása, ráadásul a testedben nem folyamatosan termelődik, infúzióban viszont igen.

Beszéltem olyannal, akinek jót tett, biztos egyéni, meg adagolásfüggő, hogy kinek hogy hat, én nem szeretném soha többet.

Első gyereknél kaptam burokrepesztés utàn. Fàjt fàjt,de ki lehetett bìrni,most a màsodikkal nem kaptam csak a végén méhösszehúzónak,hogy levàljon a lepény. Oxi nélkül is azt akartam,hogy lőjenek le. Szörnyen fàjt. De sokkal gyorsabban ment,mint az első szülésem.

Ahogy irtàk minden szülés és minden ember màs.

Anyum azt mondta, hogy ő durvábbnak érezte. Velem nem kapott oxit, hugommal igen. Szerinte a fő különbség az volt, hogy oxi nélkül volt egy íve a fájásoknak, egyre erősebbek lettek és így kvázi "hozzászokott". Oxival viszont 0-ról lett azonnal erős.

Viszont, ahogy előttem is írták, minden szülés más, 2 oxis között is lehet nagy különbség.