Mit gondolnál a szülésről, ha nem a baba lenne a végeredmény?

Szia!

Igen nem testileg viseli meg az embert hanem lelkileg ez nálam is így volt. Tavaly február 24.én nem éreztem mozogni a babát és mentünk a dokihoz nem talált szívhangot és kórházba kerültem de ott sem mondtak semmi biztatót és ez volt életem legrosszabb napja meg kellett szülnöm a babát.

Szörnyű volt a kórházba lenni hamar haza is engedtek mert nem volt vágásom a lelkemet meg a doki is mondta hogy az idő tudja majd csak gyógyítani. Altatóval aludtam és nyugtatokat szedtem pánikrohamaim lettek. Nyáron dolgoztam akkor jobb volt egy kicsit utána semmi és akkor döntöttük úgy hogy probálkozunk. Azóta 20 hetes terhes vagyok és most csak arra tudok gondolni hogy újra én vagyok a legboldogabb ember a világon. Igaz 2 hetente vizsgálatra járok de ennyit megér!!!

Szóval szerintem majd a következő baba mindent meg fog változtatni addig is kitartás és legyél erős!!!!!!

Nekem "szerencsére" csak pár hetes terhességem szakadt meg.

Így nem tudom, milyen lehet megszülni azt a Várvavártat, aki nem él.

Azt tudom, hogy utána, egy robot lettem, semmi nem hatott meg, érdektelen voltam mindenki és minden iránt. Üres voltam.

Jött a kis ördögfiókám, aki nem tudja pótolni az előzőt, feledtettni sem. Viszont nagyon jó, hogy van. Mindig hiányozni fog, az akit elvesztettünk.

De tény, hogy egy másik Várvavárt új erőt ad élni.

A terhességet egyszerűen elfogadtam, és megéltem, nem agyaltam rajta. Élvezettel néztem, ahogy nő a pocak, de annyi. Beszélgettem a kicsivel, és úgy éltem az életem mintha nem lennék terhes. Ez sokat segített.

Lassan 19hónapja újra tudok nevetni:) Ebből 10hónapot a kicsivel együtt bolondozunk át:)

Neked nagyon sok erőt. Adj időt magadnak, pihenj, tombolj, ad ki valahogy a fájdalmat.

A jövőre pedig probléma mentes terhességet, és könnyű szép szülést. Utána pedig nagyon boldog, kimerítő, idegesítő, mókás, babázást:)