Elmeselne nekem valaki a szuleset, aki nem kert fajdalomcsillapitast?

Négyet szültem fájdalomcsillapítás nélkül, és az ötödik is így lesz. A legkönnyebb a negyedik volt, szinte fájdalommentes, a vége volt rossz, amikor kaptam már az oxitocint, addig tök jó.

Én abban hiszek, hogy a fájdalom azért van, hogy tudjam mi történik a testemben. Ha megváltozik a fájdalom, akkor tudom, hogy valami baj van.

En kettot szultem, mindketszer fajdalomcsillapitas nelkul.

Az elsonel gondolkodtam rajta, de nem volt ra ido. Kulfoldon elunk (csak azert irtam, mert maskepp mukodik kicsit a rendszer). A viz folyt el, bementunk a korhazba, megvizsgaltak es mivel nem volt fajas egyaltalan, de minden rendben volt, igy hazaengedtek. Ez ejjel volt, masnap reggel kellett volna visszamenni ujabb vizsgalatra.

De ahogy hazaertunk a korhazbol, beindultak a fajasok. 3 ora korul ereztem az elsot es egybol 3 percesek lettek. Nem akartam hamar visszamenni, hiszen teljesen zart volt a mehszaj, amikor vizsgaltak.

Vegul fel 6 korul indultunk vissza, mert akkor mar ket percesek voltak.

En nem akartam eda-t kerni, var akkor annyira fajt, hogy mondtam, vizsgaljanak meg es ha ugy latjak, hogy ez meg elhuzodik, akkor kerek erzestelenitot.

Nem volt ra szukseg, 4 ujjnyira nyitva voltam, szoval mar be sem kotottek volna. Nem sokkal kesobb meg is szultem.

A masodik szulesre (az elozmenyek miatt) eleve ugy keszultem, hogy nem lesz tul hosszu, igy nem kerek semmit. Akkor Magyarorszagon szultem es nagyon ajanlgattak, kb 20x kerdeztek meg es mar zavart is a dolog. De hamar eljutottam itt is arra a szintre, amikor mar nem adhato az eda, szoval azutan mar legalabb nem kerdezgettek. :)

A gazra rabeszeltek, de nem eltem vele, mert ketto szilpantas utan felfordult tole a gyomrom, rosszabb volt vele, mint nelkule.

Nekem egy szempontbol hianyzott az a 2. szulesnel. Sajnos nagyon nehezen szultem meg a lepenyt, szetszakadt, omlott belolem a ver. A nagy verveszteseg miatt kuretre volt szukseg gyorsan, igy megcsinaltak ott, a szuloszoban. Nah, az borzaszto volt fajdalomcsillapito nelkul, nem is tartott olyan rovid ideig. Akkor azt hittem, hogy belepusztulok. A vajudas is fajdalmas, de azt siman birtam, a kuret sokkal brutalisabb volt.

Nyilvan ha lett volna epi bekotve, akkor toltak volna be egy ujabb adagot es erzestelenitenek, igy viszont nem volt ido, hogy meg akkor hivjanak anesztest es bekossek. De ezt meg egyszer ebben a formaban nem vallalnam be.

Most vallaljuk a harmadik babat, nem dontottem meg el, hogy mi legyen. A vajudas es szules miatt biztosan nem kernek eda-t, viszont meg egy mehkaaprast nem csinalok vegig fajdalomcsillapitas nelkul. Igy erosen gondolkodom, hogy megis bekottetem, vagy mar elore atbeszelem az orvossal, hogy mi naluk a protokoll ebben az esetben, milyen lehetosegek vannak meg.

Nekem egyebkent ellenerzeseim vannak az epidularissal szemben, ugyanis 11 eves koromban volt gerincvizvetelem, ami nem sikerult tul jol. Utana ket evig migrenes voltam, nagyon sokat szenvedtem miatta gyerek fejjel. Orok emlek maradt, tudom, hogy az epi es a gerincvizvetel nem ugyanaz es nem is oda szurnak, de akkor is azt erzem, hogy nem szeretnem, ha barmit a gerincem kornyekere szurogatnanak. Ha egy mod van ra, akkor inkabb kihagyom.

Annyi kimaradt, hogy a 2. szules inditott volt, vegig oxytocint kaptam eleg nagy adagolasban. Ezert akartak mindenkepp epi-t, mert allitolag ha vegig oxytocinoznak, akkor amelle epi is "jar".

Teny, hogy az oxyval a fajasok rosszabbak voltak, mint az elso szulesemnel, de igy is kibirhato volt.

Első baba, nem volt fájdalomcsillapítás. Vajúdtam kb. 10 órát (közben kaptam már oxit), majd egy órán keresztül nyomtam, de - mint utólag kiderült - a rövid köldökzsinór állandóan visszahúzta, ráadásul a nyakára is tekeredett, így a finisben császároztak.

A szülés előtt az orvosom és a szülésznőm sem kifejezetten javasolta a fájdalomcsillapítást, mert sok esetben műtéti befejezést igényel. Nem tudom, hogy legközelebb kérném-e.

Első gyereknél.

Hajnalban elment a magzatvíz. Akkor már túlhordás miatt a kórházban voltam.

Egy órán át semmi.

Aztán jöttek a fájások, gyakorlatilag egyben. Két óra vajúdás után már a szülő székben voltam, innentől nem emlékszem fájdalomra.

10 perc volt (? Emlékeim szerint), és meglett a kisfiam.

Nagyon fájt, de nagyon gyorsan ment.

A második császár lett.

Azt mondom, inkább 3 gyerek természetes úton.

Szülés után egy órával már sétáltam, ültem, minden OK, és másnap már volt bőven tejem.

Fájt, de valahogy éreztem hogy ez a normális, hogy nincs semmi baj.