Kinél volt még olyan, hogy az anyós kifejezte nem tetszését, hogy fájdalomcsillapítást kértél a szülés alatt?

Csak kérdezem: honnan tudja, mi zajlott a szülőszobában? :)

Mert én biztosan nem fogok ilyen részleteket senkinek elmesélni, ez rám tartozik. Én sem várom el senkitől, hogy közölje a vakbélműtétje vagy a fogorvosi kezelése menetét. A szülés ugyanúgy magánügy, annyit kell belőle elárulni, amit szerinted másnak is érdemes tudnia róla.

1. Én nem kértem fájdalomcsillapítást, márcsak azért sem, mert a babának nem tez jót.

2. Ha valaki kéri, az az ö dolga, másra nem tartozik.

3. Anyósomnak nem mesélném el az összes apróságot a szülös közben történtekröl (elég annyit mondani, hogy meglett a baba), szóval eleve nem is tudna erröl.

Bocsa haszontalanért, nincs anyósom, így nem is mondhatott semmit.

DE ! Baráti körben vannak olyan anyukák, akik olyan hozzáállással beszélnek magukról, hogy ők aztán valami hősök, mert nem kértek fájdalomcsillapítást, mindezt olyan "szaranya vagy ha te igen" felhanggal. Azoknak a véleménye se érdekelt. Az én életem, én gyerekem élete, nekünk így volt jó, és tökéletes. Nem tudom, hogy a fájdalomcsillapítás miatt, vagy csak egyszerű szerencse, de én szülés után (gátsebbel) is tudtam már másnap ülni, nem fájt semmim, nem voltam napokig mosott ... ellentétben velük. Szóval összeségében én jobban jártam :D

Anyósommal nem beszéltem meg ilyesmit.

Énelső gyerekkel 14 órát vajúdtam, ebből 8-at emelt oxi adaggal, kézzel is tágítottak kb fél óránként. Simán kértem - és kaptam is - fájdalom csillapítást. Még a doktornő is megjegyezte, hogy szól az anesztesnek, nem kell szenvedni.

Másodiknál nem volt oxi, a fájdalom is simán bírható volt, így nem kértem edá-t.

És igaza van az egyik hozzászólónak, fogorvosnál is kérünk fájdalom csillapítást. Akkor szülésnél miért gáz ha kér valaki?

Nem attól lesz valaki jó anya, mert órákat kibír szenvedve.

Ja, bocsi, kicsit elkanyarodtam a kérdéstől. :)

Amúgy meg persze az is különbség, hogy megy minden simán, vagy pl oxit kell adni, ami ugye durva fájásokat csinál.

Vajúdás alatt egyszerűen elfelejtettem, hogy lehetne kérni, ezért maradt el. Majd a kitolási szakaszban egy halom komplikáció lépett fel hirtelen. Akkor már nem lehetett kérni, mert így is kapkodás volt. A méhlepény tépkedős résznél jól jött volna egy masszívabb morfium adag, ahhoz képest a szülés vicc volt.

A végén altatásban legóztak össze, hát örültem, mint majom a farkának, hogy végre kiütnek valami erős cuccal.

Anyóssal közben a férjem beszélt (szülés alatt bent volt, műtőbe nem jöhetett be, kint tipródott, mert nem festett jól a helyzet). Anyós hirtelen felindulásból az orvosra haragudott meg, mondván micsoda fájdalmakat okozott nekem.

Én csillapítottam, hogy értse meg, a doki megmentette az életünket, neki se volt választása, nem szadizmusból csinálta a beavatkozásokat. Vagy ott nekiugrik és fáj, vagy nem csinál semmit és zacskóban távozunk.