Normális, hogy nem félek a szüléstől?

Mikor elkezdödtek a fájások már egy csepp félelem sem volt bennem! Érdekes mert elötte be voltam tojva😃

Az elsőnél én sem féltem :D Aztán kész horror volt. A második előtt rettegtem. Az meg ezerszer könnyebb szülés volt, és egy tök jó élményként maradt meg bennem.

Nem féltem sem előtte, sem alatta. Álomszülésem lett.

Én sem féltem a terhesség alatt, aztán úgy a 37., 38. héten már kezdem kicsit betojni, végül túlhordtam a babámat, akkor meg már annyira vártam, hogy végre történjen valami és meginduljon a szülés, hogy már abszolút nem féltem. Végül igaz, hogy hamar meglett, de nagyon megszenvedtem. És nekem hangsúlyozom NEKEM nagyon fájt. De nem vagyunk egyformák. Tulajdonképpen én a vajúdás, kitolás alatti fájdalmakat nem tudom semmi korábbihoz hasonlítani. Én is próbáltam terhesség alatt elképzelni, olvasgattam, ki mit érzett, de ezt csak akkor tudja meg az ember, amikor átéli. Természetesen ki lehet bírni, és utána nagyon nagy a megkönnyebbülés, hogy végre vége.