Ereny a termeszetes szules?

Jezus atyauristen hat az a pasas se lehet eszleny, meg mar ne haragudj de a baratnoid se. Eleve lehet valakinek keskeny a csipoje de nem a kulso csiposzelesseg szamit hanem a belso atmero amin atpreselodik a baba, meg kene egy kicsit tanulniuk par dologrol, tobbek kozott a toleranciarol es a masok elfogadasarol vagy legalabbis tiszteletben tartani masok velemenyet vagy nezetet mert ez aztan a mai vilagban nem megy...

A baratnoidnek gondolom a legnagyobb eletbeli teljesitmenyuk a gyerekszules volt.

Nem. Erény egy gyereket tisztességben és szeretetben felnevelni tűzön-vízen át. Erény egy jól működő házasságot fenntartani. Erény egy gyereket olyan szellemben nevelni, hogy szerethető és ahsznos tagja legyen a társadalomnak.

A szülés módja nem erény, hanem szerencse. Szülni minden nő tud, ha adottak a feltételek hozzá. (nincsen komplikáció) A fájdalmat is minden nő túléli, ki így, ki úgy. A szülés csak a kezdet, nem a vég.

"Hogy meg jobban sokkoljak, azt is kiszoktak hangsulyozbi, hogy a noi nemi szerv illetve mell nemcsak szexre lett kiralalva, hanem eletre adasra es aki ezt nem tudja megelni az anyakent es nokent us rakas szar"

A nőiség nem csak a fizikai testből áll. Az anyaság nem csak a baba kibújásából. Az anyaság ott kezdődik, hogy egy magnak az anyaméh életet ad. Az embrió növekszik, majd megszületik. A császáros nőnek ugyanúgy van méhe, amiben az élet kifejlődik és működőképes lesz. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor jobb, ha a baba nem a természetes csatornán jön a világra. Ettől nem lesz egyetlen anya sem szar. Az anyaság ennél jóval magasabb szinten működik.

A barátaidnak sérült a nemi identitás tudata. Egy lélektani folyamatot pusztán anyagira, fizikaira derogálnak. Az ember ennél összetettebb, sokkal magasabb szintű lény. Sajnálatos, hogy számukra a nőiség egyenlő a puncival, vagy a többi nemi szervvel. Elvakult, sérült, és buta embert azonban nem lehet meggyőzni. Számára ugyanis ebben merül ki az élet az anyaság, a nőiség fogalma.

Ne aggódj, majd jönnek a pofonok, amikor szembesülni fognak vele, hogy az anyaság és a nőiség ennél százszor többet követel. És ott bizony helyt kell állni. Nem biztos, hogy helyt fognak ebben állni.

Az a férfi, aki egy nőről így beszél, annak meg komplexuasai vannak...

Általában, aki nem tud semmilyen eredményt felmutatni élete során - olyat, amit saját erőből ért el - hajlamos olyan dolgokra büszkének lenni, ami adottság.

A magasságára, a bőrszínére, a nemzetiségére, a szülés mikéntjére, stb.

Ezekért tevőlegesen nem kell semmit sem csinálni, úgymond maguktól "vannak". Érdem az, ami az egyén döntésén és munkáján múlik. A szülés ilyen szempontból passzív cselekmény (én is szültem, hüvelyi úton), mert az ember elszenvedi, de nem rajta múlik, hogy kijön-e a gyerek. Ezt a szervezet intézi, ha nincs komplikáció. Ha van, akkor meg az orvosok.

Hülye példa, de egy vesekő "kihordása" és "megszülése" sem teljesítmény, hanem passzív részvétel. Azt is elszenvedi az illető, de nem ő irányítja a folyamatot, hanem vagy a teste, vagy kívülről UH-val belenyúlnak az orvosok is. De az is fáj és meggyötri az embert.