Második szülésre készülünk, egy csomó minden pörög bennem, nálatok hogy volt a tesóval?

1. Párom és anyósom, a lakásunkban

2. 20 hónapos

3. Éjszaka volt, így aludt, amikor elmentünk a kórházba

4. Hiányzott, de a pici annyira újdonság volt, hogy a gondolataim 95%-a csak ő volt...Utólag eléggé lelkiismeretfurdalásom is volt emiatt

5. Igen, de a kávégép jobban érdekelte, mint a kistesó :D

6. Jól, imádja a mamáékat, nem igazán rázta meg, hogy én nem mentem haza velük :)

1. A szüleim voltak a lakásban vele.

2. Négy éves volt.

3. Nem búcsúztam el, mert éjjel ezért nem keltettem föl, értelmetlen lett volna.

4. Semmenyire, a szüle´s meg a pici minden energiámat igénybe vette.

5. Nem

6. Miven enm jöhetett be, nincs rá válasz.

1. Szüleim az ő otthonukban, a 37. héten költöztünk hozzájuk, a kórház is oda volt közel.

2. 2 éves.

3. Igen, mondtuk, hogy most megyünk a kórházba, mert megszületik a testvére. Tudomásul vette.

4. Ez a része nem viselt meg érzelmileg, mert tudtam, hogy jó helyen van. Tudtam a picire figyelni.

5. Igen, bejöhetett.

6. Az egész szituációval nem tudott mit kezdeni, zavarban volt és nem értette az egészet. Anyukámnak volt annyi esze, hogy hozott könyvet, mikor jöttek látogatóba, hogy tudjak neki olvasni.

Nekem pont jókor indult be a szülés, délután fél ötkor, a nagyobbikért amúgy is mama ment az oviba, vitte edzésre, csak felhívtuk, hogy ne hozza haza, aznap aludjon nála, így ezzel nem volt gond, szeret ott lenni.

A nagytesó 6,5 éves volt, amikor született a kicsi.

Nem volt elköszönés, csak reggel, amikor elindult oviba, akkor még nem tudtuk, hogy estére meglesz a picur :)

Engem szerintem jobban megviselt, ő szeret mamánál lenni, nekem nagyon hiányzott, de ott volt a pici, így nem volt időm ezen agyalni.

Igen, bejöhetett látogatni, természetesen a kórteremben nem, de nálunk látogatási időben a babákat beviszik az újszülött osztályra, így a hozzátartozók ablakon keresztül nézhetik csak. Ő is így láthatta.

Nem volt gond, de nyilván ő már nagy volt, egy néhány évest, főleg, ha nem nagyon szokott nagyinál lenni, biztos, hogy jobban megviseli.

Kedd éjjel szültem és mivel mindketten jól voltunk, pénteken délben haza is engedtek minket.

Na otthon a 'nagylányom' teljesen elérzékenyült, amikor az ölébe fogta a picit, nagyon megható volt az első igazi találkozásuk. Azóta is tart a szerelem, természetesen a kezdeti féltékenység azért megvolt, főleg rám volt féltékeny, hogy már nemcsak az 'övé vagyok', de sokat foglalkoztam vele, hogy ne érezze másodiknak magát, és már minden rendben van. 6 hónapos a kicsi.

Nagyi vigyázott rá, utolsó héten nálunk volt a nagyi.

2,5 volt a nagytesó ekkor.

Mennyi idős volt akkor a nagytesó?

Elköszönés nem volt, ugyanis este 11-kor elfolyt a magzatvíz, a gyerek már aludt, mi meg mentünk a kórházba egyből.

Annyira nem viselt meg hogy külön voltam tőle, mivel szülés után van elég baja az embernek, így a picire koncentráltam. Valahogy jobban tartottam ettől mint amilyen végül volt. Minden nap bejöttek látogatni a kórházba. Inkább az viselt meg jobban hogy ebben az időszakban nagyon apás volt a lányom, én nem nagyon érdekeltem, nem nagyon tudott mit kezdeni magával a kórházban.

1. Anyósom vigyázott rá, nála

2. 4 éves

3. Igen, simán ment, nagyon várta már a kistesót, nagyon izgatott volt

4. Hát izé.... annyira nem. Voltunk már külön ennyi időt korábban, akkor is nagyszülőkkel volt, tudtam hogy élvezi. Inkább maga a szülés viselt meg. Tudtam a picire figyelni.

5. Nem, de kivihettem volna a babát. Mivel december volt, inkább nem tettem. Én kimentem hozzá.

6. Jól viselte. Számoltuk, hogy mennyit kell még aludni hogy hazamenjek a picivel.

A férjem vigyázott rá itthon, nincs szóba jöhető rokon vagy ismerős, sürgősségi koraszülés, mentővel vittek be éjszaka.

21 hónapos volt a nagytesó.

Éjjel vittek be, a nagytesó aludt, nem köszöntem el tőle.

Nagyon megviselt érzelmileg, 2 hétig voltam kórházban a kicsivel.

Bejöhetett meglátogatni a nagy, de éppen beteg volt ezért csak kint a folyosón találkoztunk pár percre.

Éjjelente sírva szólongatott :(( A férjem mesélte.

1. párom és anyukám a házunkban. Anyukám már az utolsó héten velünk lakott, mert nehezen tudtam már ugrálni a gyerek körül.

2. 2 éves

3. éjszaka mentünk be így nem volt búcsúzás.

4. nagyon megszenvedtem a nagy nélkül. Ott volt a kicsi, érzelmi bomba robbant bennem, de még jobban hiányoltam a nagyot. Napról-napra éltem úgy, hogy mikor jönnek már be (5 napot voltam összesen). A picivel még csak most volt kialakulóban a szeretet, a nagyot meg már 2 éve szerettem, így más volt az érzés teljesen.

5. reggel szültem, aznap délután már jött a nagy látogatni.

6. semmi gond nem volt, alaposan felkészítettük a nagyot.

Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet, nekünk nagyon bevált. Nem túl hosszú, szépen illusztrált, egy 2 évesnek tökéletesen elmondja mi hogyan fog történni. Így a nagytesó egyáltalán nem volt zavart, mert tudta mi miért történik.

[link]

Illetve nálunk a nagytesó “hozta haza a kórházból” a kistesót, illetve a kistesó “hozott” neki ajándékot mikor hazaértünk, egy babakocsit babával, hogy ő is tudjon majd babázni mint anya.