Akinek természetes szülése volt, mesélne, milyen élmény volt?

Kiskunfélegyháza úgy tudom, hogy már nem működik, de a többi kórház statisztikája sem sokkal jobb.

Más nyugati, fejlett országokban úgy alakult, hogy egyrészt a társadalom kezdett el ébredezni (ennek már vannak jelei Magyarországon is), másrészt, civilek és érdekelt szervezetek kezdtek el finanszírozni kutatásokat, később a közegészségügyet finanszírozó állami szervezetek, végül döntések születtek és nyomásgyakorlás az orvosokra. Persze a képzésük is változott.

Ami szerintem fontos az a társadalom hozzáállásának változása, ha lesz kereslet a természetes szülésre, akkor lesz kínálat is, akár a közegészséügyben is.

Egyébként, amit még nem sikerült megértenem, hogyha olyan kevés gyerek születik, akkor miért kell a szülések többségét gyorsítani? Hova sietünk? Miért nem lehet megfigyelés mellett kivárni a vajúdás természetes folyamatát?

Sok olyan ismerősöm van, aki traumaként, erőszakként élte meg a szülést. Van kb 2-3 ismerősöm, aki addig vacilált a második gyermek mellett, hogy egyszerűen korosabb lett, s akkor már azért nem szült.

Megfigyeltem egyébként náluk, hogy 6-7 év múlva is apró részletekbe menően el tudják mesélni a szüléstörténetük, míg akiknél pozitív élmény volt, csak nagyvonalakban.

Természetes volt a szülés több ezer évig. Ennek a természetességnem azért nagyon soka halálos áldozata volt, ez ne felejtsük el. A nők kiharcolták, hogy kórházban szülhessenek, most meg egyfajta divat lett újra visszamenni az őskorba.

Azt is sokan elfelejtik, hogy régen szültek 5-10 gyereket a nők. Ha ezekből 1-2 sérült lett, az nem volt akkora probléma.

A mai világban már jó ha születik 2-3 gyerek. Ha 2-33 ból van haláleset, vagy sérülés, azt nagyon megérzik a családok!

Mindemellett a szülés körüli perek nagysága megsokszorozódott, nyugaton leginkább!

Ezek miatt kialakult egyfajta defenzív szülsévezetés. Az anya fél az oxigénhiányos állapotoktól és a perinatális halálozástól, az orvos pedig fél a perektől. Ez a fő oka a császárok megszaporodásának. Senki sem akar kockáztatni. Mert egyszerűen nem éri meg.

Másik gondom az, hogy a laikus olvasgatja az internetet, de ettől még nem lesz képzett és szakember a témában. (csak azt hiszi) Egy szülész nőgyógyász kezdő szakorvos is 11 évet tanult ahhoz, hogy a szakmáját elkezdhesse! Egy gyakorlott orvos ennél százszor többet és töb ezer szülés is van abháta mögött. Egy laikus ezt soha nem éri utol az internet böngészésével! Nem tudja megítélni az adott szituban a döntés helyességét.

Nekem nem kellett messzire mennem, hogy természetes szülésem legyen, mert az én orvosom is (sőt a kórház is ilyen mentalitású) csak akor avatkozott be, ha arra valóban szükség volt. Sajnos az, hogy császár lett a vége nem az ő hibája volt, hanem az én szervezetem reakciója a várandósságra. Mielőtt műtött még konzultált 2 dokival és a főnökével is. Az utolsó szó pedig az enyém volt:)

A szobatársam simán szült nála, gátvédelemmel sikeresen. Senki nem sietett, pedig szegény már ordított a császárért:) A másik szobatársamnál vágni kellett, mert így látta jónak. Gyönyörűen gyógyult a gátja, és működik a nemi élete is. (ez többszöri gátvédelem után bizony romolhat jelentősen)

26-nak

Itt egyetlen hozzászóló sem propagálta az otthonszülést vagy épp az őskorba történő visszalépést. Többnyire az ilyen témákban csak a beavatkozások szükségességét vitatják.

A laikus versus szakember kártya kijátszása pedig nem vezet sehova. Nincs olyan szakma - az orvosoké sem az - ahol a döntéseiket ne lehetne felülbírálni. Nincs olyan szakma sem, ahol a döntéseket tisztán a technikai és tudományos megfontolások vezetnék, s ne hatnának az érdekek, meggyőződések, félelmek.

Az internetes olvasgatáshoz pedig csak annyit. TELJESEN EGYETÉRTEK! Kell a forráskritika, a tudatosság, az érvek és információk mérlegelése, mivel megalapozott véleményt csak így formálhatunk. Sajnos az orvosok bánatára az internet demokratikus hozzáférést ad az információkhoz, ha akarom a legmagasabb citációs indexel rendelkező tanulmányokat olvasgatom és még értelmezni is tudom, mivel van benne gyakorlatom.

Csak egy kérdés: hogy lehet, hogy nagyjából hasonló populációval rendelkező Csehországban kb. 15% a császármetszések aránya, míg Magyarországon a duplája? A Holland 13%-kot nem akartam idézni. Hasonló arányok a gátmetszések körül.

És mégegyszer, nincs vita a megalapozott beavatkozások fölött.