Titeket nem háborít fel, hogy a kézzel tágítás rutineljárás, ráadásul az orvosok még a fáradtságot sem veszik, hogy engedélyt kérjenek hozzá?

Kérdező rettentően ostoba vagy....

Teljesen mindegy, hogy van e alapja ennek a dolognak vagy nincs, ezen lehet vitatkozni napestig, de mostmár utólag minek háborogsz??

Tettél panaszt a doki ellen?

Mit akarsz most ezzel elérni?

Az egyes, 9-es vàlaszoló megmondta a tutit.

Ha kell, csinàljàk, de szóljanak előtte, fél mondatra majdnem mindig van idő, tudjam hogy miért kell, jobban együtt is fogok működni. De az, hogy az ember lànyànak fogalma sincs arról, hogy mit csinàlnak vele, és miért, az gàz. Az meg mégnagyobb gàz, hogy a többség mindent szó nélkül benyel, mert az orvos tudja, hogy mit miért csinàl. Csak sajnos tényleg van az úgy, hogy azon kìvül, hogy az orvos siet, menne, vagy csak màr únja a szülést, semmi nem indokolja az ilyen beavatkozàst (pl. a rutin oxytocint sem) Ìgy aztàn ne lepődjünk meg, hogy gyakorlatilag munkadarabként kezelnek minket, a folyamatnak nem résztvevői hanem elszenvedői vagyunk.

Tisztelet a kivételnek, szerencsére van. Mi meg tanuljunk meg kérdezni, szólni.

Jogomban àll gyakorlatilag minden orvosi beavatkozást megtagadni, ha az nem veszélyezteti a baba életét. Ha veszélyben a baba, akkor meg oda térdel, ott vàg belém a doki, ahol jónak làtja.

Én pedig azt bírom, mikor az ilyen emberek, mint Te, okosabb akarsz lenni gyakorlott, diplomás orvosoknál.

Egyik, hogy lehet hogy a császártól kímélt meg ezzel a doki, vagy akart megkímélni, vagy a még tovább tartó vajúdástól aminek császár lehetett volna a vége.

Én pedig Oxytocint kaptam, mert nem tágultam. most háborognom kellene, hogy miért nem hagyott tovább szenvedni, és az oxytocin által gerjesztett BRUTÁLIS fájásoknál azt hittem végem van?

És az nem pár perc volt, szenvedtem tőle rendesen 2,5 órát.

Mégsem háborgok, és okoskodok.

Nemérted...a nem indokolt eseteken hàborhunk, nem azon, amikor segìtő szàndék van a dologban.

Neked kellett az oxy, mert nem tàgultàl. Baràtnőm is kapott, mert nem tàgult, a lepény viszont màr nem làtta el a babàt, indìtottàk a szülését. Nekem viszont ugyanez a doki nem adott semmit, mert jól haladtunk.

Erről van szó, ha veszélyben a baba, lehet szólni: anyuka, sietnünk kell, ez most kellemetlen lesz. Ennyi. És akkor nincs a végén talàlgatàs, meg depresszió, hogy erőszak ért.

Ha akkora gond nincs, akkor meg tényleg van idő szólni arról, hogy mi fog következni, és miért. Ha nincs idő beszélgetésre, akkor egy utólagos "erre azért volt szükség, mert...." simàn alap lenne minden orvostól. Aki ennyi empàtiàt nem tud tanúsìtani, vagdosson halottakat, azokkal nem kell beszélni.

Én olyan buta voltam,hogy akkor és ott azt sem tudtam,mi fán terem a kézzel tágítás.Olyan borzalmasan fájdalmas volt,hogy reflexből elkaptam a doki kezét és megmarkoltam,hogy hagyja abba.Kaptam oxit is,már műszakváltás közeledett,azért rohantunk ennyire.Nem volt különösebb (mondjuk életveszély miatt) oka,sietni kellett.Abban biztos vagyok,hogy okosabb leszek a következő baba születésénél és nem csak hagyom magam az árral sodródni!

Összegezve,igen,felháborít,abban az esetben,amikor nincs indok,csak a maga kényelme miatt próbál gyorsítani a szülés menetén.