Titeket nem háborít fel, hogy a kézzel tágítás rutineljárás, ráadásul az orvosok még a fáradtságot sem veszik, hogy engedélyt kérjenek hozzá?

Engem nem háborított fel.

Mivel 100 alá esett a fiam szívhangja, gyorsan kellett döntenie. Behívta az ügyeletest is, aki tágított kézzel, a dokinőm meg térdelt a hasamon.

Így utólag nagyon hálás vagyok neki, hogy nem vitt a műtőbe. A gátam ugyan szakadt, de 4 öltéssel megúsztam, és már másnap nem volt semmi bajom. Gyorsan rendbe jöttem.

A császárnál sem kérik az engedélyed.

Nem hinném hogy rutin eljárás.

Engem nem tágított kézzel, pedig lehet, hogy segített volna, végül megldódott természetes úton, de ha ezt tette volna és nem kérdezi meg, akkor sem háborodnék fel,mhisz ő az orvos, ráadásul fogadott dokim volt, tehát alap, hogy úgy és azt csináljon, ami a babának és nekem a legjobb, szaktudása szerint.

Ő tanult az egyetemen hat évet, és rezidenskedett még hármat minimum, mire egyedül is "dolgozhat", nem pedig én.

Elég sokat nézem pár hónapja ezt az oldalt és témakört, és mostanában lett felkapott dolog ez a háborodjunk fel a kézzel tágításon dolog.

Őszintén szólva nem tudom, hogy nàlam ez történt-e, de a kórhàzba érkezés utàn az első vizsgálat iszonyatosan fàjt!

Mondjuk az én orvosom egyébként sem túl beszédes, azt sem tudom gàtmetszés volt-e.. Valamit varrt a végén az biztos..

Szerintem meg akkor is lehet szólni, hogy most mi fog történni. Az én orvosom, amikor be kellett avatkozni, akkor mondta közben, hogy miért van rá szükség (mondjuk szerencsére nem ilyen brutális dologra volt szükség). Nem barokk körmondatokban írta körbe a dolgot, de igenis lehet tájékoztatni az embert. Mibe kerül, azt mondani, hogy baj van, esik a gyerek szívhangja, ezért szükség van arra, hogy kézzel rásegítsünk, igaz ez fájdalmas lesz, de sietünk. 10 másodperc az egész.

ÉS nem arról van szó a kérdésben, amikor valóban szükség van egy beavatkozásra, hanem amikor halad egy szülés, és az orvos siet. Egy barátnőm járt úgy, hogy két gyereket megszült az orvosával rendben, szép emlék maradt, a harmadikra is őt fogadta fel. Akkor viszont nagyon sietett, maximum oxitocint kapott, majd a végén úgy nyomták ki belőle a gyereket, mert szegény azt sem tudta, hogy hol van. Amikor kérdőre vonta az orvost, hogy miért, akkor azt válaszolta, hogy harmadiknál már nem szoktak tökölni, jobb túl lenni rajta gyorsan, nem? A barátnőm szerint nem. Én elhiszem, hogy valakinek jobb úgy, de akkor kérdezzen az orvos. A barátnőmtől is megkérdezhette volna, hogy kedves hölgyem van rá lehetőség, hogy gyorsabban túl legyen rajta, igaz, hogy fájdalmasabb, de háromszor gyorsabb, mit szeretne? És választhatott volna a barátnőm.

Attól, hogy az ember valamiben nem szakember még lehetnek érzései, korábbi tapasztalatai és ki lehet kérni a véleményét. Az én orvosom mindig elmondja egy-egy probléma esetén a megoldási lehetőségeket és együtt gondolkodunk rajta, hogy nekem mi lenne a legjobb, melyik miért szimpatikus, miért nem, mi az, amivel már korábban találkoztam esetleg (gyógyszer, eljárás, bármi). Igaz, hogy időigényesebb, és türelmet igényel tőle is, hiszen hülye kérdéseim is biztos vannak, de legalább tisztában vagyok a helyzetemmel, állapotommal, lehetőségeimmel. Egyszerű példa, de nemrég volt egy kisebb nőgyógyászati műtétem. A szobában másokat is ugyanúgy műtöttek, és tőlem kérdezték, hogy mi hogyan fog történni, mi ez egyáltalán, mert senkinek nem mondta el az orvosa, én voltam az egyetlen, aki mindennel tisztában volt. Vagy másik példa, hogy kértem, hogy amíg nem alszom el, addig ne csináljon semmit, ha lehet, akkor letakarva maradjak, nekem ez fontos (szörnyű emlékeim vannak róla). Már elő voltam készítve, mindenki ott volt, de valamiért lassan hatottak a szerek. Az altatóorvos mondta a dokimnak, hogy neki állhat. Az orvosom szólt, hogy de még magánál van. Erre az altatóorvos (ő is nőgyógyász is) azt mondta, hogy na és, attól még neki állhatsz, úgysem fog rákérdezni, maximum azt mondod majd, hogy nem vettük észre. A dokim mondta neki, hogy nem áll neki, mert megbeszéltük, hogy amíg magamnál vagyok, addig a takarót sem hajtja fel, úgyhogy vártak. Műtét után megköszöntem az orvosomnak. Valóban megtehette volna, hogy az előkészületeknek neki áll (fertőtlenítés, kacsa behelyezése), de mivel kértem, hogy ne, ezért nem tette meg. Szülésnél is ugyanígy tiszteletben tartott engem és a kéréseimet.

Persze vészhelyzetben nem mindig lehet finomkodni, de tőmondatokban tájékoztatni lehet. De a kérdés nem a vészhelyzetekről szólt.

Első voltam

"Szültem már és igenis azon járt a fejem hogy a türelmetlensége miatt csinálja és felkelek és lerúgom a fejét."

-most már tök felesleges ezen háborognod. Akkor és ott kellett volna kinyitnod a szádat.