Volt valami testi vagy lelki jele a szules megindulása elott?

lelkileg volt inkább, feladtam a sok szenvedést(hogy nem bírok sehogyse aludni már, meg hogy éhes vagyok, de étvágytalan, meg hogy folyamatosan nyomta a felsőhasizmom, vagy mit ott felül, egy reggel dühösen rá is szótam, hogy ne lépjen már tovább a gyomromba, elegem volt. és elmúlt a fájdalom, szinte azonnal..)

eleinte mindig visszatartogattam, hogy még éldegéljen bennem, nem kell még megszületni, sokszor helyeztem őt előtérbe nem az én gyarló panaszaimat, de eljött a nap, hogy besokalltam már teljesen.

rá 1-2 nap és megérkezett.

Elsö lányomnál 30-ik héttöl voltak fájásaim, márkorszülés is szóba jött, majd a 42-ik héten már alig vártam, hogy beindítsák a szülést, mert nem akartkibújni. ìgy bementünk reggel szülésindításra, a bába ezt kérdezte: vannak, fájások, valami jele, hogy magától beindul? Jó nagyot nevettem, és mondtam, hogy NEM.

Felfeküdtem CTG-re és kb 20 perc után beindult a szülés magától, 3 perces fájásokkal, mire a doki bekötötte volna az infuzios tüt elfolyt a magzatvíz, és 4 óra alatt spontán meglett a lányom.

Második babánál a kiírt elötti este úgy mentünk el aludni, hogy ma sem szülünk még... Majd a lefekvés után 10 perccel elment a magzatvíz, megint 3 perces fájások és 3 óra alatt meglett a lányom.

Szóval semmi de semmi jele nem volt.