Kérhetném a dokimtól, hogy hadd szüljek császármetszéssel, még akkor is, ha amúgy természetes úton tudnék szülni?

Mivel asszisztáltam már császármetszésnél, bátran állíthatom, hogy hozzáfér, ha kell. Egyébként valóban, a méhüreg felől tolják be az eszközt, a placenta eltávolítása után. Ha nem tud szabadon elfolyni a visszamaradt szövettörmelék, könnyen kialakulhat súlyos méhgyulladás, ezért van rá szükség.

A riogatásokat mellesleg nem én írtam, ezt viszont szükségesnek éreztem helyretenni.

Kérdező, alaposan olvass utána. Mindkét útnak van kockázata, lehetnek mellékhatásai. A császárt tisztább útnak gondolják, mellékhatások (pl. hüvely tágulása, sérülése, szakadás) nélkül, pedig annak is lehetnek következményei. Nem egyszer olvastam, hogy évekkel később is fáj a seb helye, vagy épp a derék az érzéstelenítés helyén (a legjobb barátnőm is így járt!). Ez persze ugyanúgy nagyon keveseknél fordul elő, mint a fenékig szakadás vagy a vizeletvisszatartás problémája, de van rá esély ugyanúgy, hogy nem a szerencsésebbek közé tartozol, mint hüvelyi szülésnél. Alakulhatnak ki összenövések is, erről is biztosan találsz adatokat interneten.

Összességében, ha nincs előjele annak, hogy probléma lépne fel szülés közben, biztonságosabb a hüvelyi szülés. Ha bármi arra mutat, hogy a császár a kedvezőbb számotokra, az orvosod szólni fog róla, ebben is biztos lehetsz. Nem kockáztatod a babádat azzal, ha nem vállalsz be egy műtétet miatta ok nélkül, nehogy azt hidd, hogy ha hagyományosan szülsz, őt veszélyezteted, mert ha bármi gond adódik akár a szülés közben is, közbe fognak lépni, és megtesznek értetek mindent.

Az első babám sürgősségi császárral született. Most a másodikat,már én kértem császárra. Az elsőnél átmeneti oxigénhiány lépett fel, Dévény kezelésre vittem egy évig, hallgattam,ahogy üvölt. Megjártunk több neurológust, mert nem bírtam elhinni,hogy "megúsztuk" egy kis izomtónus problémával. Amikor más gyereke már szaladt, az enyém akkor kezdett mászni.

Effektíve nem élveztem a gyerekem első egy évét. Még egyszer nem akarom végigcsinálni. És ismerem magam,hogy ha bármi kis gebasz adódna szülés közben, megint csak végiggörcsölnék, míg el nem kezd járni. Két ismerősöm is úgy szült nemrég,hogy viccesen közölték,hogy az én szívem már megállt volna, mert az egyik babát vákuummal szedték ki, a másikon meg össze-vissza volt a zsinór többször, és visszarántotta magát. Persze, tudom,hogy nem törvényszerű, de én nem kockáztatok. A dokim ismer, azt mondta rám bízza, úgy szüljünk,ahogy biztonságosnak érzem. Én a császárt jelen esetben annak érzem, így az lesz.

Szomszédom a természetes szülés harcias és agresszív szónoka volt. Mikor megtudta, hogy én programcsászárt kértem, akkor teljesen kiakadt és kéretlenül állandóan szajkózta, hogy én nem is vagyok anyának való bla-bla-bla. Ő természetesen szült (már amennyire természetes a napkon át tartó indítgatás, burokrepesztés, oxi stb.). Most van egy 4 éves fia, aki inkább makog, mint beszél, totál közömbös a külvilággal - állítólag születési oxigénhiány.

Egyszóval van egy debil gyereke, de legalább kussol már.

Megérte!

Mindkét fajta szülésre lehet horrorsztorikat írni, meg csodálatos, megható történeteket is. Semmivel sem több a hüvelyi szülésnél a komplikáció, mint császárnál, viszont mivel a kérdező kismama, és eleve parázik, hogy minden rendben menjen, talán nem kéne agyonijesztgetni.

Az meg, hogy valaki kárörvendezik a másik "debil gyerekén", mert legalább "kussol végre", egyenesen visszataszító. Te sem tudhatod, 65%-os, mi fog még történni a tieddel.

Egyáltalán nem kárörvendek a gyereke miatt. Sajnálom a gyereket, mert nem elég, hogy ilyennek született, a szülei még el is hanyagolják.

Az viszont igaz, nagyon örülök, hogy kussol. Elég szar terhességem volt, baromira nem hiányzott a szinte napi kioktatása.

Egyébként én neki az itt leírtakból semmit sem mondtam és nem is éreztettem, nem akarom bántani. Ő viszont nemegyszer a barátnőivel a kertjükben kávézgatva fennhangon mesélt rólam és mutogatott át, amikor én is kimentem a kertbe.