Kérhetném a dokimtól, hogy hadd szüljek császármetszéssel, még akkor is, ha amúgy természetes úton tudnék szülni?

Szerintem neked is, és a babának is úgy a legjobb, ha úgy indulsz neki, hogy azt teszed, amit az adott helyzet megkíván. Ha úgy tűnik, flottul meg tudod szülni hüvelyi úton, akkor legyen úgy. De ha császár lesz, akkor sem esel kétségbe. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ha rám hallgatsz, lélekben felkészülsz mindkettőre, és csak azt tartod szem előtt, ami a babád érdeke.

Amúgy a legtöbb doki megcsinálja a császárt, ha kéred, csak általában nem úgy néz ki, hogy megbeszélitek a császár időpontját, hanem megvárjátok, míg beindul a szülés, vajúdsz kicsit, és aztán valamire (bármire) hivatkozva megcsászároz. Le lehet pontozni, de ez ma a gyakorlat.

Kérheted, X Ft-ért lehet megcsinálja, de ezt nem mindegyik orvos vállalja.

Amúgy meg minek kell a 100 db komment most komolyan. Kit érdekel, hogy ki hogy szül? Áááhh...

Az én dokimnak nincs külön tarifája programcsászár esetére. Meg kell kérdezned a dokid, akkor okosabb leszel. Egyáltalán vállalja-e?

Egyébként teljesen természetes, hogy mindenki arra a szülési módra esküszik, amit megismert, és KOMPLIKÁCIÓMENTESEN átélt. Akinek békés hüvelyi szülése volt, eszement dollgnak tartja, hogy valaki önként feküdjön kés alá. Aki majdnem ott maradt szülés közben, annak megváltás volt a sürgősségi császár. Mindenkit meg lehet érteni, egyedül ez az indulatos puffogás az, amit nem lehet megérteni a téma kapcsán. Mindenkinek magánügye a szüléstörténete. Ha szépen alakult, örömmel emlékezzünk vissza rá, ellenkező esetben pedig próbáljuk feldolgozni és továbblépni!

Kérdező! Két sürgősségi császárból született két fantasztikus gyermekem: mindkettő természetes szülésnek indult: a kisfiammal 7 órát vajúdtam, békés volt, örülök, hogy átélhettem, ahogy éreztem a testemben a kisfiam minden apró rezdülését, miközben a kinti világra készülődött. Aztán kakis magzatvíz miatt kikapták belőlem az óriásbébimet, valószínűleg óriási roncsolás és károsodás árán tudtam volna kipréselni a betonkemény méhszájamon át. A kislányomnál esélyes volt a császár a kis korkülönbség miatt, de a vajúdásra szavaztam. Be is indult, oxival rásegíett a doki, de 2 óra múlva kezdett szétnyílni a hegem. A méhszájam ekkor is betonkemény, totál zárt volt. De a kislányomnak is segítettem egy kicsit ráhangolódni a változásra, hogy érezze: valami történni fog. Aztán Őt is kikapták sürgősségi császárral.

Nos, azt vallom, hogy az anyának és a babának is kell a vajúdás. Ha 1 óra, 1 óra, ha 7 óra, akkor meg annyi. De az egészséges baba és mama a cél. Ha a vajúdás vége császár lesz, akkor örülj, hogy van módod egészségben világra hozni a gyermeked!

Beszéljetek meg minden részletet a dokiddal! Mikor jön el az a pont, hogy a vajúdás már nem vezet sehová, pl. én 7 óra oxis vajúdás után is csak 1 ujjnyira voltam nyitva. Ez elég egyértelmű helyzet. A dokim ott toporgott az ágyam mellett, és azon filózott, hogy engedjen-e még vajúdni, hajlott az igenre. Megbeszélte velem, az anyai megérzéseim már akoor dolgoztak, én meg hajlottam a császárra. Volt egy utolsó méhszájvizsgálat, amiből kiderült, hogy a.kisfiam belekakilt a magzatvízbe. Ő is utálta már ezt a helyzetet.

Szval a helyzet adja magát. Ne döntsd el előre, hogy császár lesz, legyél rugalmas!

Ezt rosszul tudod, műtét közben tágítják egy fémrúddal.

[link]

17-es! Annyiban igaza van a 12-esnek, hogy minimálisan kitágítják a méhszájat egy császár során is, hiszen a méhben keletkező trutyinak arrafelé kell távoznia, hiszen egy császáron átesett nőből is hetekig ürül a vér és egyéb anyag. De nem a hüvely felől csinálják, hanem a hasüreg felől, ami amúgy is nyitva van, és egy rutinmozdulat a.doki számára. A dokim részletesen elmagyarázta.

Tényleg nem kellene 8gy riogatni!