Akinek könnyű szülése volt, válaszolna néhány kérdésemre?

Bizonyos szempontból nagyon könnyű, bizonyos szempontból nagyon nehéz volt.

Idő tekintetében könnyű volt, mert gyors volt a folyamat ahhoz képest, hogy első gyerek. Elfolyt a víz, két óra múlva értünk be a kórházba. Akkor kezdtek jönni a fájások, de nem volt olyan vészes. Újabb két óra múlva durvult be, rá három órára pedig már kint is volt.

Nehéz volt, mert sok komplikáció lépett fel a kitolásnál, de szigorúan véve az orvosi beavatkozások fájtak, nem a szülés.

Nem, nem gondolom, hogy akaratlagosan bármit rá lehetne hatni a folyamatra. Nm voltam ideges se, de nem is vagyok az a típus, aki "megbeszéli a babával, hogy hogyan kell kijönni". Úgy voltam vele, hogy annyian megcsinálták már, hogy nekem miért ne menne?

Aztán a végén nem ment. Ez sima fiziológia és anatómia. Nekem zavar keletkezett a rendszerben. A gyerek is elakadt a csontos részben, majd a méhlepény se akart leválni. Amennyire nem volt vészes a vajúdás, annyira vészes volt a vége, mert először a babát mentették, utána meg engem a méhlepény miatt.

Gyakorlatilag traumás sérülések voltak az alvázamon (kisebbik rossz elve alapján jártak el az orvosok), úgyhogy szülés után még bónusz altatásos műtét volt, hogy helyreállítsanak. Mondjuk legalább kipihentem magam utána :)

Én azért érzem, hogy könnyű volt, mert nem volt olyan pillanat, maikor aggónom kellett akár a baba, akár az én egészségemért, minden szépen halat a maga útján. A fájdalom is elviselhető volt, és ez szerintem nagy részben annak a jótanácsnak köszönhető, amit kaptam: lazuljak el minél jobban és ne félejka fájdalomtól, mert akkor begörcsölök, és sokszorosan rosszabbnak élem meg, ráadásul még a folyamatot is hátráltathatom. Nekem bevált, hogy egyszerűen csak hagytam megtörtnénni a szülés folyamatának éppen aktuális eseményit, figyeltem a testemre, és tudatosan nem engedtem, hogy túl nagy hatást gyakoroljanak rám olyan kényelmetlenségek, mint pl. az erős fény vagy a szülőágy helyzete.

A gtsebem egy hétig fájt irdatlanul, utána minden a legnagyobb rendben volt.

A hosszú része fájdalmatlan volt, amikor igazán elkezdett fájni, az meg nem tartott soká.

Én egész terhesség alatt "beszélgettem" a lányommal, azért az idézőjel, mert nem fennhangon tettem. Elmagyaráztam neki (magamnak), hogy mit fog átélni szülés közben, után, hogy nagyon várom, és biztos kicsit kellemetlen lesz, de próbálok neki segíteni én is, meg a körülöttünk lévő emberek is, nem kell félnie stb. Ezt nagyjából minden este elalvás előtt megbeszéltem vele, illetve azt is, hogyan kellene együttműködnünk, hogy mindkettőnknek könnyű legyen.

Ennek az lett az eredménye, hogy a kellemetlen utózmányok ellenére van egy gyönyörű szülésélményem, az orvos azt mondta, olyan sima menet volt, hogy még a szívhangja sem esett le a szülőcsatornában, és miután kijött, bár csúcsfeje volt, de az arcán nem látszott semmi meggyötörtség.

A kellemetlen következmény az lett, hogy mivel viszonylag gyorsan tolatott ki, az alvázam eléggé megsínylette, ami aztán viszonylag lassan regenerálódott, de ebben elsősorban az a kórházi protokoll a hibás, ahol nem a kismama felépülése az elsődleges cél, hanem a spórolás.

Hogy azért volt-e könnyű szülésem, mert programoztam, vagy mert bíztam a segítőimben, vagy mert anyukám végig mellettem volt, nem tudom, de ártani biztos nem ártottam vele, hogy mindkettőnket igyekeztem lélekben felkészíteni.

Én a 2. szülésemet mondom könnyűnek.

De általában a második könnyebb is.

5 óra volt az egész és csak az utolsó fél óra volt nagyon fájdalmas.

A regenerálódás is könnyebb volt, utána simán mentem, pakoltam a cuccaimat.

Nekem is a második szülésem volt könnyű. Két évvel az első után volt, reggel fél 6 körül kezdtek fájásaim lenni, de nem volt vészes, 07.15-re érkeztem a kórházba, akkor már 5 perces fájásaim voltak. Papírmunka, elkészítés után fél 9- kor kerültem a szülőszobába. Kaptam oxitocint, burkot repesztettek és 9.25-re megszületett a kisfiam gátvádelemmel, 4020 grammal. Ha nem kérem a gátvédelmet szerintem még gyorsabb lett volna. Utána 2 órával már törökülésben ültem, és nagyon gyorsan rendbe is jöttem. Délután már kisimulva vártam a látogatókat. Na az első szülésem nem ilyen volt :) ott több mint fél napot voltam a szülőszobában, vágni kellett. Másnap is alig tudtam lábra állni mert olyan gyenge voltam és szédültem. Ülni még féloldalasan is alig tudtam két hétig.

Tenni szerintem konkrétem nem sokat tudsz a könnyű szülésért, mert sokat számít a genetika is, de ha nyugodt környezetben érzed magad a kórházban, megbízol a körülötted lévőkben, lélekben felkészülsz mindenre (esetleges császár) az sokat segíthet.

Ez a harmadik terhessegem. Az elso szulesem masfel ora volt(tagulas, burokrepesztes, kitolas). Otthon voltam joslokkal par orat, de azokkal csak egyujjnyira tagultam, burokrepesztes utan durvult be, onnantol tagultam 4 ujjnyira es egy ora mulva (ebbol 3/4 ora volt egybefuggo fajasos) mar kint volt a fiam. A kitolas kb 10 perc volt. Ja es 3 hettel elobb jott.

A masodik fiamnal szinten par oras joslok otthon, egyujjnyira tagultam, korhazban burokrepesztes, 10 perc alatt tagultam egybefuggo fajasokkal, 10 perc kitolas utan mar a karomban volt a fiam. Szoval ez kb. fel ora volt.

Fajni fajt persze, de nekem ez a resz nagyon rovid ideig tartott (3/4ora, negyed ora), szoval egy szavam sem lehet:)

Most a 3.nal azon parazok, h nem erek be a korhazba:). Azt hiszem jogosan:)