Erőszakos vizsgálat szülés közben. Más is járt így?

Nem szülés, hanem egy bepukkant fog sztorija: Szentkirályi utcai parodontológia, oktatókórház Budapesten. Nem láttam ki a bal szememen, akkorára dagadt a fél arcom. Megláttak, majdnem összeestek, hogy miféle ember nem húzatja ki a fél fogát (kettétört a számban az egyik fogam, én meg úgy voltam vele, hogy a fele még jó, aztán gennyesre gyulladt), majd miután látták rajtam, hogy kicsi híja, és lecsúszok a székből a fájdalomtól, biztattak, hogy nem lesz semmi baj. Átküldtek röntgenre, ott bekrepált a gép, anélkül meg a kezelésre nem lehetett menni. Vagy két órát ültem buci fejjel, a fájdalomtól zsibbadva, mellém ült az, aki megvizsgált előtte, a vállamra tette a kezét, és annyit mondott, tudja, hogy fáj, de tartsak ki. Nagy nehezen bejutottam a kezelőbe, ahol elmondták, hogy megmetszik az ínyemet, kinyomkodják a gennyet, és gyógyszeres csíkot tömködnek majd bele. És nem lehet érzésteleníteni, mert annyira be van gyulladva. Megcsinálták, folyt a könnyem, és az orvos azt mondta: maga egy hős, hogy egy hang nélkül tűrte. Még egy hétig jártam kezelésre, végül kihúzták azt a fél fogamat. Végig így viselkedtek velem. Egy forintot sem fizettem a kezelésért.

Így is lehet. Meg úgy is, ahogy a Kérdezővel bántak. Persze, hogy fáj a szülés (bár én még nem szültem, de azért vannak sejtéseim), de attól, hogy az orvos szól hozzád vizsgálat közben két jó szót, attól még járhat a keze.

Nagyot csalodtam az orvosomban.

A mehszajnak meg volt egy kis pereme, egyebkent nagyon gyorsan tagultam, 1 ujjnyirol ket ora alatt jutottunk el oda. Tudtam, h a mehszaj vizsgalat nagyon faj, mert elotte kaptam Prostin tablettat, gondolom az orvos mar akkor is megpiszkalt, mert a szules, vajudas semmi nem volt ahhoz kepest, amit akkor ereztem.

Szoval mar csak perem volt, a doki "elsimitotta", en mar a vizsgalo aaztalra sem akartam felmenni, kertem, h hagyjuk a maga utemeben, hiszen szepen alakulunk. A vizsgalat ennek ellenere megtortent.

Mar tolofajasokkal kinlodtam, a doki azt mondta, h meg harom fajast elpihegek, es mehetek a szuloagyra. Ott allt velem szemben, mellettem a szulesznom. Mondtam, h megvan a harom, masztam volna fel, es megallitott, h meg varunk. Olyan elkeseredest ereztem, tenyleg majdnem sirtam, neztem a szulesznot(gyerekkori baratnom), o meg bologatott, h mindjart, semmi gond nem lesz. A doki allt felettem, osszeszoritott szajjal, en pedig konyorogni kezdtem, h hadd nyomhassak vegre. Akkor engedett fel. Sosem fogom elfelejteni azt a pillantast. A szulesznom mondta, mikor felhoztam, h milyen rosszul esett, h o is utalja, mikor a dokik hazudnak szulo noknek.

A tortenet ennyi, ha lesz meg egy gyerekem, biztos, h csak szulesznot valasztok, doki nekem nem kell. Nem vagyok elmebeteg termeszetesen szulni akaro, sosem szulnek otthon, de nem fer a fejembe, h miert nem engedtek a sajat ritmusomban, befele, a gyerekre figyelve szulni, miert kellett siettetni. A Prostint este 10-kor kaptam meg, az elso komolyabb fajdalmak ejfelkor kezdodtek, hajnal otre meglett a gyerek.

Azt hiszem, h kicsit sokat gondolunk az orvosokrol, es hagyjuk magunkat kiszolgaltatni, es elhisszuk, h jol van ez igy.

Számomra megdöbbentő, hogy a nők nagy többsége minden sz@rt elvisel, sőt kötelezően elviselendőnek tart, azzal a jelszóval, hogy "a baba a lényeg". Közben pedig nem kell így lennie.

Nincs időm hosszan írni, csak egy dolgot szeretnék gyorsan begépelni, mielőtt megyek aludni. Több helyen olvastam, hogy a szülés közben megalázott, semmibe vett nők olyan pszichológiai tüneteket mutatnak, mint a nemi erőszakon átesettek. Szóval nem véletlen, hogy azt írod, hogy "érőszaknak élted meg".

Van egy alapítvány ( [link] akik pont ilyen dolgokkal foglalkoznak. (Negatív szülésélmény feldolgozása.)

Az "örülj, hogy a babád egészséges" felzúdulással meg ne törődj, attól, hogy anya vagy még nem kell semmibe venni magadat, meg a gyereknek is egy boldog és elégedett anyára van szüksége.

Kedves Kérdező! Végre egy nem csak értelmes, hanem karakán ember, aki nem alattvalóként, tűrésre, elviselésre idomított állatkaként viszonyul a misztifikált orvosi (és egyéb) "tekintélyhez", hanem tudatában van az emberi mivoltából eredő egyenrangúságnak és, ha megkésetten is, (mert kiszolgáltatott helyzetében nyilván nem tudott megfelelően asszertívnek lenni), visszautasítja a másikat tárgyiasító, ledegradáló bánásmódot. A történetedben engem - az információk elhallgatásán, a fájdalomérzeted közömbös ignorálásán túl, ami már önmagában is kegyetlenség - leginkább az háborított fel, hogy - téged figyelmen kívül hagyva ("hisz csak egy nő!":((( ) a férjeddel kommunikált a fejed felett. Aljas, primitív eljárás volt.

Fájdalmas számomra és megdöbbentő, hogy - egyetlen válaszolón kívül - értelmes fiatal nők egész sora találta egészen természetesnek ezt a bánásmódot. Nagyon-nagyon sokat kell még fejlődnie az emberi, a NŐI öntudatnak ebben az országban, hogy a szolgáltató állampolgár, legyen az orvos vagy vízvezetékszerelő, tisztelje a másikban az ember, akiért/akinek dolgozik.

Minden szolidaritásom a tiéd: maradéktalanul igazad van.