Mi a véleményetek a SOTE 1. illetve 2. számú szülészetéről?

Dokifüggő ez is.SOTE 1en szültem és előtte is befektettek.Terhes osztály oké, intenzív is a gyerekágy...

Velem mindenki normális volt.Akivel én találkoztam gyerekorvos az mki babájára azt mondta hogy sárga(sárga volt a fal a szobában).

Gyerekágy inkább a szűkössége miatt volt rossz.4 anyuka 4 baba és ha a babák aludtak akkor az anyukák horkoltak úgy hogy nem lehetett aludni.Más gondom nem volt vele.

De mi érdekelne konkrétan?

Szia, én tavaly márciusban szültem a SOTE 1-en.

Az orvosom nagyon szuper volt, és a szülésznőm is. Dokival mással nem nagyon találkoztam. A szülőszoba elég normális, én egy rózsaszínben voltam, mivel lányom született. Lehetett labdán vajúdni, mehettem zuhanyozni, szóval nekem tetszett, hogy nem fektettek le több óra hosszára, pedig rajtam volt a ctg. Nagyon rugalmas szülésznőm volt, és partner volt mindenben. Azt nézte, hogy nekem mi a jó. Szülés után voltam az elsőn 2 napot, mert a lányom inkubátorban volt. Az teljesen jó volt, akkor jött látogató amikor akart, a nővérek kedvesek voltak, nem volt probléma.

A csecsemőosztály már hagy kívánni valót maga után. Egy kórteremben négy anyuka négy babával. Két kórteremre vagyis 8 frissen szült nőre jut egy azaz egy fürdő, és wc. Na ez számomra kritikán aluli. A szobatársaimmal mindig hajnalban mentünk a fürdőbe, mert este a másik szoba anyukái elfoglalták. Egyszerűen nem jutottunk be. Aludni én a 6 nap alatt nem tudtam. Ha az én gyerekem aludt, akkor a másik három sírt, és fordítva. Viszont nekem nagyon jó volt, hogy nem voltam egyedül. Sokat segítettek az anyukák, mert sajnos a csecsemős nővérekre nem lehet számítani. Ha kérsz segítséget úgy néznek rád, mint a véres rongyra. Nekem itthon a szoptatást is a védőnő mutatta meg, mert nem bírtam mellre tenni a gyereket. Egyszer megmutatták a kórházban, aztán hagytak kínlódni. Mikor mentem tápszert kérni a gyereknek, akkor meg úgy néztek rám, mintha az űrből jöttem volna. Szóval nekem a csecsemősök voltak nagy csalódás, csak azt nem értem minek mennek ilyen helyre dolgozni, ha ennyire bunkók. Pedig megszakadniuk sem kell, mert délelőtt a vizsgálatnál foglalkoznak a babákkal, meg este megfürdetik őket. A többi az anyuka dolga. Még öt percre sem lehet lepasszolni őket. Mindig a szobatársakkal vigyáztunk egymás gyerekére.

a Sote I.

[link]

Katasztrófának nem mondanám.

Császároztak és az intnzívre is felhozták a picit sőt aki felhozta segített mellre tenni és sikerült is.

Másnap reggel kerültem le amikor megvolt a helyem mentem a piciért akkor mondták hogy miért nem ebédeltem meg nyugodtan úgyis hozták volna ha felsír.Akkor kérdezte a csecsemős segítsen-e majd, mondtam hogy igen és ebéd után jött is.Mellre is tettük.

Fürdőszobába kb egyszer futottam bele h foglalt volt, de én már bent voltam egy ideje és mindig reggeli után zuhanyoztam.Emellett tiszta volt, volt bent szappan, tusfürdő és a gyerekágyasok minden nap kérdezték kell-e valakinek segítség.

A dokim minden nap megnézett legalább egyszer.A babákat be lehetett adni nappal is éjszakára is.Én is beadtam mert nem volt tejem a nem alvástól de másnap fél 6kor már hozták.Adtak tápszert is ha kértem így nem is sárgult be itthon meg azonnal megindult a tejem.

Látogatási idő délután 4 és 6 között van ami pont elég nekem nagyon fárasztó volt.

7-es te melyik SOTÉ-ról nyilatkoztál? Mert az I-esen tőlünk soha egy gyerekágyas nővér meg nem kérdezte, hogy kell-e segítség, sőt, amikor kellet volna is elhajtottak, pedig a rendkívül udvarias páciens kategóriába tartozom. Kivérezve és két napja kialvatlanul sem voltak hajlandók a gyerekemet még pár órára sem bevenni, mert náluk teltház van... És tusfürdő meg vécépapír legfeljebb akkor volt, ha az előző kismama ott felejtette (ahogy egyébként én is a sajátomat).

A SOTE I.-nek az én tapasztaltom szerint összesen két pozitívuma van: hogy méhűri betapintást csak altatásban csinálnak, és az orvostanhallgatók nagyon kedvesek, de velük viszonylag keveset találkozik az ember.

Fogadott szülésznőm volt, aki mielőtt elment, rábízott az ügyeletes kolléganőkre. Már több órája feküdtem a kőkemény szülőágyon sajgó fenékkel, és annyira kivérezve, hogy önállóan felülni sem tudtam, amikor végre elment valaki az ajtó előtt, és megkérdezhettem, mikor fognak átvinni az osztályra. Hát azt majd csak akkor, ha saját lábon átmegyek. „De nem tudok lábra állni.” -feleltem. „Hát az csak hozzáállás kérdése” – jött a segítőkész nyilatkozat a kb. 23 éves, feltehetően még sohasem szült libuskától, és innentől kezdve úgy viselkedett, mintha szimuláns lennék. Fölhívtam a szülésznőmet, hogy ez így nagyon nem oké, aki feltehetően odahatott neki, mert innentől kezdve legalább szóbaállni hajlandó volt velem, de azt is csak nagy kegyesen. Közölte, hogy hát ő megfürdetni nem fog, hogy képzelek ilyesmit, de ha már lábra tudok állni, kikísér. A zuhanyzóban majdnem felborultam, annyira rázott a hideg, de segítséget továbbra sem kaptam. Visszafelé menet majdnem elájultam, na akkor észrevettem a kislányon némi pánikot, és hogy innentől talán fölfogja, hogy nem viccelődöm. A másik, amiért épp csak nem b...tak le sem ő, sem a reggeles szülésznő, hogy nem tudtam pisilni. Minekutána hetekig egy négykilós gyerek nyomta a hólyagomat, miután megszültem, azt sem éreztem, hol a hólyagom, nem hogy el tudtam volna engedni. Erre föl elkezdtek fenyegetni (szó szerint), hogy „akkor katéter lesz a vége!”, mire én mondtam, hogy akkor katéter lesz a vége, mert sajnos nem tudok pisilni. (Azt mondanom sem kell, hogy a katéter nyomán lett egy fincsi kis húgycsőgyulladásom, ami nehezebben gyógyult végül, mint a gátsebem.)

Nem értem, hogy miért megy ápolónőnek, szülésznőnek valaki, aki képtelen normálisan bánni az emberekkel. (Édesanyám negyven éve az egészségügyben dolgozik, tőle egész más hozzáállást tapasztaltam a betegekkel, páciensekkel kapcsolatban.)

És akkor a csecsemősökről és a szobákról már leírtak mindent, nem akarom ismételni.

Ja, a látogatási rend meg egyenesen balkáni, nem akarom részletezni, de az egészségügyis és alapvetően konfliktuskerülő anyámnál úgy kiverte a biztosítékot, hogy mielőtt hazamentünk, még sikerült összevesznie a biztonsági őrrel.

Soha többet a lábam be nem teszem a SOTE I-re, csak abban az esetben, ha az össze többi kórház valamilyen világméretű kataklizma során eltörlődik a föld színéről. De lehet, hogy még akkor is inkább házhoz hívom az orvost.

SOTE 1ről írtam.Sajnálom hogy neked ilyen negatív tapasztalataid voltak.Mivel császáros voltam nekem fogadott orvosom volt szülésznőm nem.El hiszem hogy ilyenek történnek ott én is hallottam utánam szülőktől hasonlókat ennek ellenére nekem nem volt.Sőt az anesztes asszisztens meglátogatott másnap a gyerekágyon és hogy megnézze a babámat.Mint írtam terhesosztályról kerültem be és ott már elég jól kiismertem a járást, ott dolgozókat, és én is találkoztam mufurcokkal de olyanok mindenhol vannak.Kereskedelemben dolgozok elég nagy a tűrőképességem.

De lehet bennem dolgoztak a hormonok és azért nem vettem észre hogy rosszul szólnak vagy vmi