Nem tartjátok önzőnek, hogy azzal védekezzen a leendő apa, hogy nem bírja majd nézni, hogy szenved a vajúdó felesége, ezért nem bitos, hogy benn tud lenni a szülésnél? 34hetes vagyok

A párommal próbáltam beszélgetni a szülésről, hogy mit gondol, bejön-e stb. azt mondogatja, hogy persze, bejön és velem akar lenni, de nem akar beszélni a szülésről.

Eddig kicsit bizonytalan voltam ezzel kapcsoltaban, éreztem, hogy vmi nem stimmel, mondtam, hogy nem ezzel mérik a jó apaságot, hogy ott lesz-e vagy sem, neki kell döntenie, de ha nem szeretne ott lenni, akkor még előtte beszéljük meg és egy bnőmet hívom, hogy legyen velem vki.(persze legjobban a páromnak örülnék). Csak ezt hozta fel indoknak, hogy milyen nehéz tehetetlenül nézni, hogy szenved a másik, amivel teljesen egyet is értek, na de kérem: én nem mondhatom, hogy 'nem bizti, hogy végig tudom csinálni a szülést, hisz az olyan nagyon fáj'?! elvégre nekem fáj és én nyomom ki a gyereket... nem támogatnia kellene, ahogy csak tud a saját érdekeit kicsit félretéve?

persze ha nincs más indok.... de mi lehet a valódi ok, ha nem ez? és miért nem akar a szülésről beszélni? itt lenne az ideje, nem? mert akkor én is úgy készülök lelkileg.