Nem a görcsök fájtak, hanem a méhszájam, de irgalmatlanul. Más is érzett ilyet? Hogyan lehet ezt kibírni?

Nézd, nekem igazi horrorszülésem volt. Az elakadt baba feje mellé felnyúlt az orvos és végigsimította (forgási rendellenesség és meg kellett keresni, hogy melyik irányba néz). És lapátkezű orvos.

Miután vákuummal kihúzták, a méhlepény ragadt fenn. Műtőre várni kellett, mert császároztak valakit, a művelet viszont határidős volt, úgyhogy érzéstelenítés nélkül, kézzel, cérnakesztyűben tépkedte ki darabonként a méhlepényt. Pontosan olyan érzés volt, mint az élvebelezés. Felnyúlt, megmarkolta, ami a kezébe akadt, aztán ökölbe szorított kézzel kihúzta. Sokszor. Azóta tudom, hogy egy nagyobb férfiököl szélesebb, mint egy újszülött feje.

Olyan érzés volt, mintha 20-30 gyereket szültem volna egyszerre. Megváltás volt, amikor már küretkanállal kaparásztak bent, még mindig érzéstelenítés nélkül.

Végül mentem a műtőbe, ahol altatásban befejezték a kaparást és összevarrták a teljes hosszában végigrepedt hüvelyemet.

Hidd el, ezek után képben vagyok azzal, hogy milyen, ha valami NAGYON fáj.

Az az érdekes, hogy para nem maradt bennem ennek ellenére sem. Amint kiderült, hogy se a babának, se nekem nincs maradandó károsodásom, lelkileg le is dobtam az egészet.

Nem tartanék jobban egy második szüléstől sem, bár olyan intézményt választanék, ahol indokolt esetben a szülőszobán is bóditanak.

Én azt szívtam meg, hogy az adott kórház szülészetén az a protokoll (ráadásul aránylag új, 1-2 éves), hogy bódítani, altatni kizárólag műtőben lehet. Ha ez másik kórházban vagy ugyanott, csak évekkel korábban történik, akkor a népes segítőcsapatba riasztottak volna egy altatóorvost is, aki bekötött volna valami lazító cuccot, amíg engem beleznek.

Ott és akkor már mindenféle kegyelemért könyörögtem. Morfium, tarkólövés, a mindenki k.anyját, aki a szobában van (másnap sűrű elnézéskérések...), tényleg már azért provokáltam a személyzetet, hogy valaki guruljon be és üssön le, hogy elájuljak. Sajnos senki sem volt elég agresszív természet ehhez :)

De a lényeg, hogy tájékozódnék a lehetséges fájdalomcsökkentésről, valamint a szülést levezető orvossal egyeztetnék, hogy ő mit ajánl. Nálam például második szülésnél esélyes lenne a programozott császár, megelőzendő az újabb mészárszéket. Ha nem császár akkor, pedig álljon rendelkezésre altatóorvos a megfelelő szerekkel. Szerintem egy kis nitrogén-dioxid is segített volna, bár nem tudom, hogy szülés közben van-e mellékhatása (ezért kell az altatóorvos, ő tudja).

Az első után én is parában voltam, hogy mi lesz...

Amikor terhesség alatt eszembe jutott a szülés, gyomoridegem lett és iszonyúan féltem.

Nekem a másodiknál az segített, hogy próbáltam teljesen ellazulni, fájáskor én pl az egyik lámpát bámultam és nem gondoltam semmire, csak lassan mélyeket lélegeztem. Ez be is jött, az utolsó fél óra (a kitolási szakasz) volt csak durva, ott lekiabáltam a vakolatot is sajnos. :)

Edá-t nem akarod megpróbálni? Mást nem tudok, csak a lazulást, nem rágörcsölést, és a fájdalomcsillapítást.

Én a progis császért nem mondom, mert az mégiscsak egy műtét, meg lehet a 2. szülést meg sem fogod érezni. :)