Nagyon félek a gátmetszéstől, mindenképpen kell ez?

Első szülésemnél vágtak, szülés után kérdeztem meg az orvostól, hogy volt-e gátmetszés, mert észre se vettem. Egyetlenegy olyan ismerősöm van, aki azt mesélte, neki nagyon fájt a vágás, ez azért nagyon ritka, mert fájás közben csinálják. Másik két szülésem gátvédelemmel volt, a kis vágásnál sokkal nehezebben viseltem, hogy tolófájásnál nem volt szabad nyomni, hogy elég lassan jöjjön a gyerek - igaz utána kicsit gyorsabb volt a felépülés.

Nem minden esetben vágnak..nekem nem volt rá szükségem és nem is repedtem/szakadtam szét..

Én is a gátmetszéstől féltem, annak idején a legjobban. Akkor azt mondta a szülésznőm, ha csak attól félek, akkor nem lesz probléma. :-) Annyira közel van már a baba feje, hogy minden ideget elnyom és nem érzed a vágást. - Legalábbis nekem így magyarázták.

Én egészen addig nem féltem tőle, míg meg nem tudtam, hogy nem szikével, hanem ollóval csinálják.

Szerintem külfölddel inkább ne példálózzunk, mintha ott mindent csak helyesen csinálnának. A legtöbb esetben még a magzati szívhangot sem nézik és igen - az anyák sokszor repednek azért, mert a természetes szülés túlmagasztosításának követői rá sem néznek a szülő nőre. Sajnos már Magyarországot is elérte ennek a hatása, a nők alapból elítélik a vágást, a császármetszést, de fogalmuk sincs róla, hogy milyen következményei lehetnek, ha ezeket a beavatkozásokat szükség esetén (és nem csak életveszélyben) nem végzik el. A kérdező orvosa nyilván ismeri az anya és a baba méreteit, adottságait és nagyon helyesen kilátásba helyezte, hogy szükség lehet vágásra. Inkább egy vágás, mint egy utána hetekig betegeskedő anya vagy egy hipotón baba. Itt nem csak egy vágásról van szó, a gyereknek is jobb, ha nem ő szakítja szét az anyját belülről, miközben keresztül kínlódja magát és évekig terápiákra szorul. Az orvos azért van, hogy segítsen és nem azért, hogy középkori módszerekkel csak statisztáljon egy szülésnél.