33 évesen még mindíg nem érzem azt, hogy már szeretnék gyereket. Pedig már évek óta párkapcsolatban élek. Normális ez?

Nem vagy selejtes. Biztos, hogy oka van annak, ha nem szeretnél vagy ha még nem szeretnél saját gyereket, ez lehet külső ok (anyagi biztonság hiánya, munkahely, stb.), lehetnek lelki okai (saját anyukáddal való kapcsolatod, a párkapcsolat jövőjében való bizonytalanság, stb.). A legegyszerűbb ok mindig a legvalószínűbb: egyszerűen Te ilyen vagy, még nem jött el Nálad a mindent elsöprő vágy. Ha később jön, az is jó (akkor lesz a legjobbkor úgyis), ha esetleg soha nem jön, az sem baj, ilyen is van, ettől nem leszel és nem vagy kevesebb.

Én is nagyon későn értem meg erre a szerepre.

"Valaki van így rajtam kívűl?"

Persze hogy van, naponta 10 db ilyen kijelentés-álkérdés van itt például. Remélem segítettem.

Normálisnak azt tekintjük, ami az adott kultúrának, szokásoknak, konvencióknak megfelel. A magyar kultúrában és értékrendben benne van a családalapítás, és az anyaszerep. Tehát ez, ami normális.

Ha 33 évesen így érzel, nem tekinthető "normálisnak", társadalmi szempontból. Azonban rólad semmit nem tudunk. A gyerkkorodról, a kötődésedről, a szüleiddel való kapcsolatodról, a nőiséged megéléséről, a szorongásodról, félelmeidről, vágyaidról stb.

Ahhoz, hogy ki tudjuk mondani, hogy "normális", ami érzel, ezeket ismerni kellene.

Lényegében azt akartam írni, mint az utolsó, hogy más gyerekeket szeretni, meg aranyosnak látni egészen más, mint a saját gyerek. Hidd el, ha lenne gyereked imádnád, mert egyszerűen tombolnak benned a hormonok, előhozzák az anyai érzéseket...

Van aki világ életében anyának készül, meg van érte bolondulva és mikor megszüli a gyerekét, akkor hirtelen nem érzi azonnal az elsöprő szeretetet és kétségbe esik. Ilyennel is találkoztam. De később persze ott is becsap a villám.

Egy imádnivaló 10 hónapos kis pasi anyukája.