Nagyon félek a szüléstől és a következményeitől. Akik már szültetek, hogy barátkoztatok meg a gondolattal minden rendben ment?

Drága 11-es, a kórház legjobb szülésznőjénél szültem, szakmabeliek ajánlották, anyám is az, aki végignézte a szülésemet. Ha valaki, ő aztán nagyon kritikus, és tökéletesen elégedett volt a szülésznő munkájával. Tudod, van olyan, amikor a természet a legjobb szakembert is legyőzi. Nem akarom ijesztgetni a kérdezőt, de ismeretségi körömben olyan is van, akinek eltört a farokcsontja, annyira gyorsan jött a nagy gyereke. Szülésznő ide vagy oda, ők sem mindenhatók. Ami pedig a gátvédelmet illeti: hatékony gátvédelemhez vissza kell tartani a gyereket. Ha ezt az én szülésznőm megteszi, akkor én most egész máshol lennék elrepedve, na azt nem köszöntem volna meg neki.

Kedves kérdező, tényleg nem ijesztgetésből írtam, nem az az általános, ami velem történt, ez akkor szokott előfordulni, ha túl gyorsan jön a baba. Viszont ennek a balesetnek megvolt az az előnye, hogy a szülés maga nem tartott sokáig.

juj, van egy szülés-para ám minden várandós kismamánál.

igaz, ez inkább 30. és 34. hét körül van, de hidd el, nincs olyan első-szülős nő, aki ne rezzenne össze arra a gondolatra, hogy hamarosan egy 40-50 centis, 2-4 kilós kicsi emberkét kell átpréseljen alul magán...

ráadásul 10-11 centire ki kell tágulni, a méhszájon meg alapból gombostűfej se fér át...

meg a fájdalom, meg a vér, meg a komplikációk...

de hidd el, többezer éves találmány ez, és működik, és nem vészes.

én a magam részéről például életem egyik legizgalmasabb és legboldogabb, legérdekesebb élményének tartom!

egy olyan eseménynek, ami az életemben eddig a legkülönlegesebb, és legszerelmetesebb (amikor az ember megismeri a szerelmét, sokat idézi fel magában mondjuk az első pillantást, az első találkozót, az első randit - na én a szülést ugyanezzel a mély átható boldog, szerelmetes érzéssel idézem fel!)

nekem amúgy nem is fájt, a fájásokra is azt hittem jósló, de a kórházban azt mondták, mikor bementünk (azért mentünk be, mert a párom morgott, hogy menjünk be, mert potyára nem marad velem otthon, mert gyanús volt, hogy szülők, de én fájdalmat vártam, de csak görcsölgettem csak) szóval azt mondták, már 3 centire tágultam, behesegettek a szülőszobába, ahol széttelefonáltam, szét sms-eztem magam, aztán megrepesztették a burkot, és e beavatkozásra 2 órára kibukkant a gyerek :)

én nem kaptam semmit, nem raktak rám semmilyen figyelőt, nem kaptam fájdalomcsillapítót, összességében a burokrepesztéstől 30 percre kezdett fájogatni és 1 órát éreztem az összehúzódások okozta görcsös erőhatást, amit lehet fájdalomnak is nevezni, de nem lehet egy fájdalomhoz se hasonlítani. (nekem a vakbélgyulladás jobban fájt9

szóval nekem csak varrtak, azt is azért, mert kitoláskor igazgatták a gyereket - mit tudom én mi volt, a gyerek feje már kint volt, és a vállát igazították, én meg nyomtam, hogy szegény legyen már kint (türelmetlen típus vagyok) és kicsit berepedtem - gátvédelemmel szültem, valamit oda raktak alulra, ilyenkor nem metszenek be, de nem is szakad szét a gát (ellenben belül lehetnek sérülések, de gyorsan, fájdalommentesen gyógyul) pár öltés volt csak a varrás, igazság szerint a szülés után már le is sz@rod, mit birizgálnak rajtad (amúgy kicsit fáj ez a varrás, de nem érdekel, mert az agyadat éppen boldogsághormonok garmada önti el) :)

szóval maga a szülés előtti szakasz, a vajúdás utolsó része, amikor 1 percesek a görcsök, az kemény, de nekem a két fájás között NULLA FÁJDALOM és ZÉRÓ TÖRTÉNÉS volt, tehát fájt kicsit, aztán "csend" és újra fájt. és ezek a pihik visszatöltötték az energiámat, amúgy szerintem a fájások erősödésével amúgy is "kiakpcsolt" az agyam - de ezt mondják is, a nők sokan nem is emlékeznek egy csomó mindenre, ami történik velük szüléskor!!!

amúgy a kitolás meg már nem is fáj, hanem megkönnyebbülsz, és érzed, hogy halad a gyerek előre, és akkor már egyáltalán nem fáj - én pl. szinte éreztem ekkor a gyerek minden kis csontocskáját, azt is éreztem, mikor két tolás között a kis feje ott volt a medencénél - akkor mondták is akik bent voltak a szülésnél (mert nálam sokan voltak bent) hogy látják a gyerek feje búbját, és van haja is a kicsinek, jó sok :) szóval én éreztem a gyerek áthaladását, de ezt meg pláne nem nevezném másnak, mint izgalmasnak és érdekesnek.

én mondjuk 2,8 kilós, 45 centis kicsi kis vékony gyereket szültem, jó széles a csípőm, anyukám is pont így, ilyen könnyen szült, kétszer is (általában az anya szülése és a lánya szülése hasonló, érdemes kérdezősködnöd)

amúgy javaslom, ragaszkodj pár dologhoz a szülésed kapcsán - hogy biztosan jó legyen. először is a természetellenes dolgokat - gátmetszés, tágítás, OXITOCIN ADÁSA FELESLEGESEN!, lábak kengyelbe helyezése, stb. ne engedd!

a legtermészetesebb módon kell szülni. természetesen ha van komplikáció, vgy orvosilag indokolt, akkor beavatkozás szükséges.

ahol én szültem, a szt.istvánba, ott nem adnak protokollból oxitocint, és nem csinálnak gátmetszést se, csak mert aggódnak...

ilyen helyen kell szülni. érdeklődj!

ja, én 35 évesen szültem, két éve, és jobban nézek ki, mint mikor teherbe estem. a bőröm csodás, amúgy vékonyabb vagyok, mint terhesség előtt - sokat mozgok a gyerek miatt, sokat mozgok a gyerekkel, és persze még mindig szoptatok, így napi 1 tábla milkacsoki mellett is tudtam fogyni.

én nagyon, de nagyon gyorsan regenerálódtam.

szerintem te 18 évesen pikk-pakk lenyomod a szülést is, és szülés után hamar visszatér a régi jó formád :)

menj, és érdeklődj a kórházban, ha sok barbárságot mondanak, akkor menj az általam javasolt kórházba. 100%-ig bababarát kórház.

és egy jó tanács. szoptasd a gyereket, akkor gyorsan lefogysz, és ráadásul sokkal könnyebb lesz a gyerekkel is az életed.

ja, és bízz abban, hogy nem fog fájni - én eleve így (igen, ilyen nagyképűen) álltam hozzá, és bejött.

amúgy meg, ahogy világra jön a kisbabád, hirtelen megváltozik minden. akkor vállsz anyává, mikor először mélyülsz el a kicsi kis fekete szemecskék világába, akkor úgy fosz sírni örömödben, mint még soha, és semmi se lesz fontosabb nála. akkor válsz anyává igazán. addig minden önző dolog megengedett, mert aztán már azt se fogod tudni, mi is az az önzés :)

nyugodtan gondolj magadra, emiatt ne szégyenkezz, és hidd el, nem vészes a szülés. és tényleg járd körbe a kórházat és a módszereket, mert tény - a felesleges beavatkozások csak ártanak ennek a természetes és csodálatos folyamatnak.

Nekem horrorszülésem volt, elakadt a medencében a baba, utána meg a méhlepény nem akart lejönni. Mivel kézzel próbálták fejtegetni, iszonyúan fájt.

Viszont két hét lábadozás után (a felnyúlkáló orvos ökle kiderült, hogy nagyobb, mint egy csecsemőfej) teljesen rendbe jött minden.

Hozzátenném, hogy az ilyen komplikációra annyi az esély, mint a lottóötös megnyerésére.

Szóval még akkor is, ha rosszul sikerül, elég gyorsan fel lehet épülni belőle. Bennem semmilyen nyomot nem hagyott.