A legtöbb úgymond korszerű intézményben miért a természetes szülés az elsődleges cél és nem a könnyű szülés?
Rengeteg helyen lehet ezzel találkozni, hogy természetes szülés így, természetes szülés úgy, és csak akkor segítenek, ha az anyuka élete már veszélyben forog. Miért nem a lehető legszebb élmény a cél? (Az influenza és a fogfájás is természetes, mégis teszünk ellene..)
Az ismeretségi körömben három olyan nő is van, akit a legvégsőkig hagytak szenvedni, órákon keresztül, miközben már rég meg kellett volna császározni őket. Vagy legalább adni egy edát. A vége háromból kettőnél császár lett, de szerintem a harmadik is bármit megadott volna érte.
Miért és kinek érdeke ez?
Egy beszélgetés: https://www.youtube.com/watch?v=42o9jZ0kAUM
Ha nyitott vagy rá, hogy tágítsd a látóköröd, akkor nézd meg és gondolkodj el rajta! Szerintem szépen beszélgetnek a lényegről.
Annak az érdeke, az aki szül, és aki születik.
Behozhatatlan hétránnyal indul az a baba, akinek megspórolták a születés küzdelmét.
ma 15:41
Mégis miféle hátránnyal???
Namost azért tisztázzunk már valamit: szerintem állati nagy különbség van aközött, hogy gyorsan megcsászároznak és kész, vagy hogy értelmetlenül hagynak szenvedni órákon keresztül úgy, hogy a gyereknek bevérzik a veséje, oxigénhiányos lesz az agya, anyának meg szétszakad a végbele, és soha többé nem lesz olyan életminősége, mint előtte.
És mielőtt el akarnátok magyarázni, milyen szép a természetes szülés, tisztázzuk azt is, hogy nekem az volt, szép is volt, viszonylag könnyű is volt, de nem mindenki ilyen szerencsés.
Még nem néztem meg a videót, de nem hiszem, hogy pl. nekem az volt az érdekem annak idején, hogy újra kelljen éleszteni születésem után, mert velem pl. ez történt, és gondolom, nem én vagyok az egyetlen.
Milyen hátránnyal?
Egészségileg és lelkileg gyengébbek, és rosszabb a problémamegoldó képességük és a megküzdési képességük az életnehézségeivel.
Keress rá, a neten is rengeteget írnak róla, de komoly orvosi és fejlődéslélektani szakirodalma is van, vedd ki a könyvtárból!
Egy általános paraszti logikával is magától értetődő, hogy erősebb, ügyesebb az, aki megedződött valamiben, mint aki nem.
Google: császármetszéssel született babák
Pl.: "Császáros babáknál: Császár metszés alkalmával az anyát is stressz éri, a testi folyamatai, az ösztönei a stressz miatt nem tudnak beindulni, így a szoptatás is nehezebben indul be, és a korai kötődés is nehezen alakul ki, tehát az esemény hatására az édesanya is törődést igényel, hogy a gyermekének segíteni tudjon, és megfelelően tudjon rá reagálni. A vajúdás elmaradásakor fontos hormonok nem tudnak felszabadulni az anya szervezetében. Ez a hiány is érintheti a kettőjük közötti kapcsolódás erősségét."
Látom, még mindig tart a demagógia a császáros babák hátrányos helyzetéről. Nekem két lányom van, a császár után jóval hamarabb be a tejem, mint a természetes szülés után, a császáros kislányomnak kutya baja, a természetesen született lányom nemsokára két és fél éves lesz, nem jár önállóan, nem beszél még, és sokkal érzékenyebb, gyengébb az idegrendszere. Na, ennyit erről.
Szerintem túl van misztifikálva ez az egész szülés dolog. Azért szülünk így, mert emlős elevenszülők vagyunk, és azért fáj olyan nagyon, mert egy sárgadinnyét kell átpréselnünk szöveteken, csontokon keresztül, és nem azért, mert ettől leszel "igazi" anya. Ha ez így lenne, egyetlen természetes úton született gyermeket sem hagyna el az anyja.
Természetesen egyetértek azzal, hogy ez egy természetes folyamat, jó, ha úgy megy végbe, ahogy azt a természet megalkotta, de a fájdalom csillapítása pl edával nem ördögtől való. Miért ne élnénk a tudomány adta lehetőségekkel, semmiféle hatása nem lesz a későbbiekben a gyermek fejlődésére, anya-gyerek kapcsolatra, mint ahogyan a császár sem. Ha ez így lenne, ránézésre meg tudnánk mondani, ki hogyan született.
Kedves 7-es!
Amit leírtam, (a saját születésemet leszámítva), mind természetesszülés-párti kórházakban, fogadott orvosoknál történt, és éppen hogy a "csak természetesen!" szellemében. A kérdés pont ezért merült fel bennem, s nem pedig amiatt, mert már olyan rég olvastam jó kis császár vs. hüvelyi szülés vitákat.
Azt már én sem hiszem el, hogy a gyereknek az érdeke a hüvelyi szülés, és azt gondolom, az sem mindegy, mennyire fáj. Amennyire nekem fájt - nagyon, viszont rövid ideig,- azt ki lehet bírni. Viszont azok, akik a trauma miatt évekig pszichológushoz járnak, vagy épp soha többet nem szülnek (mint anyám), nem hiszem, hogy olyan baromi nagyszerű dolognak tartják a szüléssel járó fájdalmat.
És azért azt még hadd kérdezzem meg - tényleg minden indulattól mentesen - hogy az miért is jó, ha fáj?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!