Érdemes megpróbálni lebeszélni valakit a császármetszésről, aki az önfejűségéről és makacsságáról híres?

Nem tudom, mit kell folyton arénázni, ha szóba kerül a császár...

Én egy hónapja szültem császárral, nekem egyáltalán nem fájt, utána is max. kellemetlennek mondanám egy kicsit, nem vagunk egyformàk, nem mindenki viseli ilyen jól, igaz én nem vagyok se félős, se kényes, szóval bírom a gyűrődést, meg volt már előtte 6 másik műtétem, de komolyan mondom, szerintem csak így szabadna szülni!

A kórházi szobatársaim közül az egyik csajszi természetesen szült, a folyosó másik végén volt a szülőszoba, de szerencsétlennek vagy 3 órán keresztül hallgattuk az üvöltését, na mondom, köszi, ezt ne!

Szerencsémre nálam orvosilag indokolt volt a császár és programozottan megcsinálták, egyáltalán nem vajúdtam, de nagyon jó élmény volt így, ébren voltam közben, egyből ideadták, bármikor újracsinálnám!

Erről miért beszélnéd le? Amúgy is, ez mindenkinek saját döntése, neki kell megszenvedni vele, ha természetes úton szül, vagy talán átvállalod?! Na mert szerintem ehhez senkinek semmi köze, főleg ha még orvosilag indokolt is!

Nekem 2 sima szülésem volt nem vállalnám magamtól a császárt. Császárosokkal voltam egy szobában, 2 napig szenvedtek és utána se volt könnyed a mozgásuk. 1 napig az oldalukból lógott a cső amin keresztül a véres trutyi jött ki a hasukból. Minden nap vagy a fenekükbe vagy a vállukba valami szuri.....

Nekem csak egy kis gátseb, de azon azonnal tudtam ülni, semmi fájdalom mozgás közben....

De nem beszélnék le senkit a császárról, mert ez olyan hogy nekünk simán szülőknél nehezebb maga a vajúdás és szülés de utána semmi... a császárosoknak pedig a szülés nem fáj de ők utána szenvednek.