A második/többedik szülésed is olyan különleges volt mint az első?

Minden szules mas! Sosem tudhatod, milyen lesz, hogy fog alakulni, es talan kevesbe leszel ideges, de ugyanolyan hihetetlen, felemelo elmeny lesz.

A nagylanyomat 3 eve epidurallal szultem, gatvedelemmel, de repedtem kicsit. Fajdalommentes szules volt, de a szoptatasert megszenvedtem. A kislanyomat 2 honapja szultem, fajdalomcsillapitas nelkul (nem ert oda idoben az aneszteziologus), gatvedelem nelkul, mert olyan gyorsan kibujt, hogy semmire nem volt ido, megsem repedtem (csak orditottam, mert kegyetlenul fajt a kitolas). Viszont a szoptatas mar az aranyoraban sikerult. Mindket szulesem csodas volt, ha tehetnem, szulnek meg! ;)

3 lányom van, egy 10 éves, egy 8 éves és egy 5 hónapos leányzó. Amikor a legnagyobbat szültem, úgy hittem ha max. még egy babát bevállalunk, aztán elég. Megjött a második is, itt megálltunk. 8 évre rá azt gondoltuk, talán a harmadik is megjöhet. Akkor gondoltam vissza arra, milyen szép családi pillanatok voltak amikor megszülettek a csajok. Illetve az is közrejátszott a nagy korkülönbségbe, hogy diszlexiás a 10 éves lányom. Olvasási nehézségei vannak, így sokat kell gyakorolni vele. És kicsit elmaradt a többi 4. osztályos kortársától, ugyanis a lány osztálytársait is már inkább a kamaszos dolgok érdeklik, náluk már a kapun kopogtat a tinédzserkor. Ugyanis az én lányomat még a mindenféle kisállatos színezők, kis plüssállatok érdeklik. És bevallom, este jóéjtpuszi is jár nekik, a nagyobbik még a kedvenc babakori nyuszikájával alszik. Még 2. osztályba este az ujját is szopta.

Azt pedig végképp nem bántam meg, hogy Mirtillt a harmadik lányomat is megszültem. Mert ha akárhányadik babája megszületik az embernek, rögtön érezheti hogy nem bánta meg. (ha nem bánta meg) Soha nem tudnék lemondani Miciről.

Szerintem megéri bevállalni, ha az anyagi háttér is megengedi.