Miért élik meg sokan teljesítménykényszernek a szülést?

Jó kérdés! Miért élik meg sokan teljesítménykényszernek, azt, hogy házasodjanak, illetve azt, hogy gyereket szüljenek?

Nem tudom.

Ez a divat!!!!

Tanulj ameddig van rá lehetőséged, (valakinek 3 diplomát támogatnak a szülők valakinek 5 általánost sem)

aztán a gyerek a gyerek a gyerek a gyerek.

Az ez utáni véleményem nem részletezném.

Mert önbizalomhiányosak, és mások véleménye számít nekik a legjobban, hogy jól csinálják-e a dolgokat.

Vagy más sikerélményük nincs az életben, és ennek legalább jól kell mennie.

Ezt most nem leszólásnak szánom, sajnos sok ilyen ember van a környezetemben. Normálisan ennek nem kellene számítani, mert nem attól lesz valaki jó anya, hogy császárral szült-e vagy szoptatott-e, hanem attól, hogy szereti, tisztességesen felneveli a gyerekét, és a lehetőségeihez képest megad neki mindent.

Melyik felnőttet fogja érdekelni, hogy vákuummal született-e vagy sem?

Természetesen megtenném, amit tudok, hogy meggyógyuljak.

Kicsit úgy érzem, hogy ezekkel a kérdésekkel valami képzeletbeli sarokba szeretnél beszorítani és számomra nem egyértelmű, hogy ezzel milyen "győzelmet" aratnál? Eléggé messzire mentünk, mert azért az életmentő kemoterápia és a medikalizálttá vált szülés eléggé távol áll egymástól, szerintem. Ahogy természetesen az életmentő császármetszéssel sincs a világon semmi probléma, ami a WHO szerint is kb. az esetek 15%-a körül van. Nem 30-40-sőt50%, ahogy kis hazánkban látjuk. Akinek az életét menti meg a műtét, valószínűleg nem érzi rosszul magát utána, mert pontosan tudja, hogy szükség volt rá. Az indokolatlan, türelmetlen, beavatkozásokkal teli szülés végén szükséges császármetszés végén viszont maradhat űr a lelkünkben, mert megfelelő szüléskísérés esetén nem kellett volna megtörténnie. És ez a nagyon nem mindegy apró részlet a történetben.