Miért érdemes magánszobába menni?

Írd be a keresőbe: magánszoba

Ott már vitatkoztunk erről.

Sztem ebből nem kell nagy ügyet csinálni jobb esetben 3-4 napról beszélünk.Én mindenképp magánszobába megyek ha lesz szabad, mert (lehet kicsit antiszociális vagyok) de nem vagyok kiváncsi más kismama jótanácsaira, szenvedéseire.Akkor lesz nálam a babám amikor én akarom, ha esetleg pihenni szeretnék leadom, és nem kell a másik 3-4 kisbaba sirását hallgatnom.Én igy gondolom.De ha esetleg mégsem lesz szabad szoba akkor sem esünk kétségbe azt a pár napot csak kibirjuk valahogy:)

üdv:38 hetes kismama

"pihenni szeretnék leadom"

igazán nem kéne leadni, mivel te vállaltad, akkor nehogymár bedobd a csecsemőosztájra ha már elfáradsz, ez nem egy knyv amit beraksz a sarokba. ha nem vagy kiváncsi, mások tanácsira, akkor az szived joga, de kiváncsi lennék miután megszülsz hányszor fogsz ide irni h ez most mi?miért?normális?

Kedves előttem szóló!

A harmadik válaszoló vagyok és szeretnék reagálni a soraidra. Először is senki sem kérte hogy mások sorait, illetve döntését minősítsd, de ha már megtetted hát elmondom neked, hogy nem érzem magamat felsőbb rendűnek vagy különbbnek a többi kismamánál. Sokkal súlyosabb okai vannak annak, hogy a VIP szobát választottam amit azért nem írtam le, mert egyrészt nem tartozik a kérdéshez, másrészt nem akartam a kérdést feltevő kismamát megilyeszteni hisz gondolom amúgy is tele van félelmekkel. Most mégis megindokolom bővebben a dömtésemet azért, hogy elgondolkodj mielőtt bárki felett ítélkezel.

Aznap csak én szültem és az orvosom a főorvos és a szülésznő is egybehangzóan azt javasolták, hogy menjek abba a szobába, mert sajnos nem "szokványos" szülésen voltam túl és ennek következményeként a fájdalmaim sem lesznek "átlagosak". Téraránytalanság miatt úgy volt, hogy császároznak, de a kisbabám másképp döntött, nem várt már addig. Ennek következtében komoly bevérzéseim lettek mind a hasüregben, mind a húgyhólyagomban, valamint ödémák keletkeztek (négy hétig hasizomból pisiltem). A végbelemet tudta csak megmenteni az orovsom a gátmetszéssel ami a végbélnyílásig ért. Azon kívül mindenhol roncsolódtam, kívül belül szétszakadtam, leszakadt a méhizom egy része, elrepedt a bordám és eltörött a farokcsontom. Mivel a férjemen kívül nincs rokonom ezért volt nagy jelentősége, hogy ott lehetett velem ill. velünk. Hiszen egyedül színte felkelni sem voltam képes. Ha felkeltem azonnal ömlött belőlem a vér nagy mennyiségben, ugye nem kell ecsetelnem, hogy hányszor kellett felmosnia a férjemnek a padlót,mivel én nem hajolhattam! És hát nem szívesen hagytam ott a takarító személyzetnek sem a vértócsáimat. A tisztálkodáshoz színtén állandó segítségre volt szükségem és nekem elég kellemetlen érzés lett volna, ha egy idegen nővér segédkezik ebben. Nem beszélve arról, hogy milyen kínjaim voltak. A többi kismamára is szerettem volna tekintettel lenni, hisz nem hiszem hogy az én kínjaim segitették volna őket a gyógyulásban, pihenésben. A nővérek így is leterheltek tehát minden szempontból jobbnak ítéltem meg, ha külön szobába megyek. Az külön szerencse hogy üres volt éppen. Szerencsére a többi kismama sokkal jobb állapotban volt nálam (és ezt a nővérektől és az orvostól tudom). Én szülés után három hónapig véreztem, és most négy hónap után mondta azt az orvos, hogy gyógyult vagyok és élhetek házaséletet. Tehát felhívom a figyelmedet, hogy mielőtt mások felett ítélkezel számolj el magadban jó sokáig. Én sem vagyok milliomos és azt a pénzt tudtam volna másra is költeni, de könyörgöm miért ne élhetnék egy lehetőséggel ha ezzel nem csak a magam hanem a környezetemben lévő kismamák nyugalmát sem bolygatom fel? Azért mert valaki szül még nem kell hogy egoista is legyen. A döntésemet pedig a mai napig nem bántam meg és nincs jogod minősíthetetlen sorokkal illetni. Inkább válaszoltál volna a kérdésre.

"Nem tudom, miért érdemelne valaki többet, mint bárki más, miért járna neki extra ellátás. Ő is csak egy olyan nő, mint a többi."

". És tényleg nem értem, miért létezik olyan, hogy akinek több pénze van, az azt hiszi, hogy ő felette áll másoknak és nem kell velük "vegyülnie"..."

Nem vagyok agresszív, de ez a két mondatod számomra felháborító és bántó, sértő volt. Az agresszivítástól én nagyon messze vagyok. Csak vérlázító sorokat írtál amit nem hagyhattam szó nélkül. A vitatkozás pedig nem kenyerem. Csak szerttem volna ha megérted hogy miért is mentem külön szobába.