Nem bosszant benneteket a "minden az agyban dől el" kijelentés?

Azért félsz mert az elsőnél nem volt jó élményed,arra gondolj,hogy most nem lesz semmi probléma.

Én rettegtem a szüléstől,a kezdetektől császárt akartam,de a doki azt mondta próbáljam meg.12 óra vajúdás után azt mondta ad még 1 órát a tágulásnak,ha nem tágulok megyünk a szekciósműtőbe,császárra.Hát besz@rtam,és azt mondtam hogy meglátja tágulok vagy két ujjnyit.Nagyon akartam,20:25-kor megszületett természetes úton a kislányom.Tehát sikerült,de soha többet nem szeretném átélni azt a kint amit 15 órán keresztül éreztem.Megértelek,de próbálj pozitivan hozzáállni a szüléshez.Drukkolok neked.

jaj anyukák, már megint kezdődik a lepontozás.. szerintem mindegyik válasz hasznos volt...

én még csak annyit szeretnék hozzáfűzni egy korábbi hsz-emhez, hogy én a 24 óra alatt már csak azon imádkoztam, hogy mondja azt a doki, hogy császár, altassanak el és legyen már vége, nem érdekelt már semmi. De ennek ellenére miután megkaptam az oxitocint nagyon szépen tágultam, és minden félelmem ellenére természetes úton bújt ki a babám.

Kedves kérdező, teljesen megértelek, én úgy jöttem kis szülőszobából, hogy soha többet az életben nem szülök és még mindig félek tőle, mert azért akarunk kistesót... ha nem tudsz kérni EDA-t, beszéld meg az orvosoddal, hogy azért valami fájdalomcsillapításról MINDENKÉPPEN gondoskodjon. Van kéjgáz, injekció, stb.. Közben pedig gondolj arra, hogy egyszer minden fájdalomnak vége, ennek is vége lesz, nem tarthat örökké, és már az elsőnél is kibírtad és végig tudtad csinálni. Hős vagy! most is az leszel! :)

Nem tudom ,hogy miért vagy ilyen helyzetben. És sajnálom, hogy ilyen lelki állapotban várod a 2. babádat.

Nálam már a terhesség során felmerült a császár, és napokig sírtam is miatta, hogy én ezt nem akarom. Ahogy egyre jobban közeledett az idő, úgy változott meg bennem minden. Lelkileg felkészültem arra, hogy császárral szülök, de reménykedtem benne, hogy mégsem így lesz. Császár lett. Varratszedéskor kérdezte az orvos, hogy vállalnám-e a 2. császárt, mire megkérdeztem, hogy akkor már próbálkozhatunk is a kistesóval? Jót nevetett. Nem tragédiaként fogtam fel, és ez nekem sokat segített. Barátnőm mondta, hogy nekem ezt a lapot osztották, és ha elfogadom ha nem, ez van. Én elfogadtam, és nem is agyaltam rajta. Van egy egészséges kisfiam, és ha ez kell a kistesóhoz, akkor állok elébe.

16:36 vagyok, a leginkább lepontozott és, aki mindezt lesz@rja! :)

Nem értem miért vállaltál akkor még egy gyereket! Ez nem rosszindulat, csak teljesen tönkreteszed magad idegileg, mire megszületik.

Én pozitívan álltam hozzá, mondhatom, hogy nem féltem a szüléstől. Nem azért mert azt gondolom, hogy fejben dől el (mert ez egy baromság sztem) , hanem csak így alakult. Igazából csak akkor kezdtem el egy picit idegeskedni, amikor a 2 percesek kezdődtek már. Alapjában véve nagyon pozitív vagyok, mindennek megnézem a rossz oldalát is, éppen ezért mindig tudom értékelni a jót!

Viszont a szülés annyira, de annyira gáz volt végül, hogy a mai napig egy rémálom az emléke is. Ha meglátom a szülés szót valahol leírva, már rosszul vagyok. Semmilyen jó emlékem, élményem, érzésem nincs a szüléssel kapcsolatban, kitörölném az egészet az életemből.

A baba természetesen kárpótol mindenért és csodálatos volt vele átélni az újszülöttkor szépségeit :)