Nem bosszant benneteket a "minden az agyban dől el" kijelentés?
Az első gyereket nagyon vártuk. Nem is féltem tőle különösebben, mivel anyukám azt mondta, hogy ki lehet bírni, neki gyors volt, és nem túl borzalmas. Nagyon készültünk rá a férjemmel. Ehhez képest meglepődtem, hogy mennyire fájt, életem legborzalmasabb élménye volt. Másnap elájultam, 2 napig fel sem kelhettem.
Egy csomó helyen olvastam, ha az anya nem fél, nem fog annyira fájni meg jobban is tágul. Baromság.
Na, meg a baba-mama klubban kérdezte a védőnő az élményeinket. Én azt mondtam, hogy nekem az a véleményem a szülésről, hogy minél gyorsabban szeretném elfelejteni. Egy másik anyuka nagy lelkesen mesélte, hogy ő 24 órát vajúdott, és mennyire szenvedett, és élete legnagyobb élménye volt. Erre a védőnő provokatívan megkérdezte, hogy szerintünk ez mitől függ, hogy ki hogyan emlékszik rá vissza. Na, erre jött a klasszikus idézet a kérdésemben, és néztek rám, mint a véres rongyra. Szóval akkor én egy rossz anya vagyok, mert nekem fájt a szülés, és szeretném minél előbb elfelejteni? Pedig én nem henceghetek azzal, hogy 24 órát vajúdtam, mert csak 3 órát, de 4,5 kg-s a gyerekem.
egyáltalán nem féltem. 11 napot hordtam túl, egyszerűen túl akartam rajta lenni. a félelem mint olyan megszűnt, már nem érdekelt, hogy hogyan, csak jöjjön ki.
erre meg 13 órás vajúdás, arccal felfelé jött, elhúzódó kitolási szakasz, vákuum, 4-es apgar, minden "finom" dolog. hidd el, nem rajtam múlt.
Azért az, hogy minden fejben dől el, az maximálisan igaz. Csakhogy az ember hajlamos szépíteni a dolgokat, mert azt hiszi attól jobb lesz. Nem úgy kell hozzáállni, hogy ha arra gondolok, hogy nem félek tőle, akkor nem fog fájni. Mert minden józanul gondolkozó nő tudja, hogy fáj és igenis rohadtul fáj. DE! Ha arra készülök fel, hogy igenis életem legnagyobb fájdalma lesz, de értelme van és ez természetes, akkor nem hülyíted önmagad és nem is csalódsz.
Nem vagy rossz anya, szíved joga kimondani, amit érzel.Miért is szépítenéd, hiszen neked ez a véleményed!Az viszont szintén önhülyítés, mikor az emberek azt mondják, hogy akarok gyereket, mert kicsi lábacskák, meg babillat meg a szerelmünk pecsétje meg ilyenek. Ez mind megvan, csak nagyon nem ennyiből áll a dolog, de ezt mi anyák nagyon is jól tudjuk. Aztán jön itt az olyan kérdés, hogy "miért nem mondta senki, hogy az anyaság ilyen nehéz?" Ezt mondani kell egy normálisan gondolozó felnőtt emernek? Lehet optimistán állni a dolgokhoz, csak azért nem árt nem átlépni a józan ész határát.
Szia!
A mondás szerintem totál igaz.
De attól, hogy a szülésedet szeretnéd minél hamarabb elfelejteni, attól még nem vagy rossz anya. A szülésnek semmi köze ahhoz, hogy utána milyen anya leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!